Tegnap csak emlegetnem kellett, hogy mióta itt délen vagyunk, még nem esett az eső, erre tessék, éjszaka eső volt, nem is kicsi, de én nem ébredtem fel rá, pedig vicces lett volna megnézni, ahogy esik a fürdőszoba nyitott részén, és a medencénél a nappalink és a szobák között. Most ahogy itt fekszek, nem látok felhőket, így most lehet nem fog.
Szúnyogokról írtam már? Elvileg Balin van azért jópár, de szerencsére nekünk még eddig nem volt zavaró. Ubudban számítottunk rá, hisz ott nagyon dzsungel van, de semmi, kb 2 db-al találkoztam és csípett meg mialatt ott voltunk. Aztán Nusa Dua-n töltött egy esténken már több volt, de ott sem volt nagyon vészes, aztán itt Seminyakban pedig pont aznap délután volt szúnyogírtás amikor jöttünk. Így nem használjuk a fürdőszobába bekészített szúnyogriasztó spray-t, mert csak elvétve látni egyet-egyet. Anikó, a jógás csajszi aki itt táboroztatott és pár estét együtt töltöttünk vele, azt mondja hogy korábban amikor ő jött, nagyon sok volt, most eltűntek. Valószínű megyünk ki az esős évszakból, egyre ritkábban esik, ezért, és nyilván az írtás is számít.
Ma reggelizni Nalu Bowls-ba mentünk, ahol sokfajta olyan tálat lehet kérni, aminek az alapja egy smoothie, és tele van pakolva magokkal, gyümölcsökkel még a teteje. Isteni volt, ha lehetne, minden reggel ilyet kérnék reggelire. Én Uluwatu névre hallgatót kértem, amiben sárkánygyüölcs, banán, mangó, eper, málna, kókusz és magok voltak. A hely is szuper volt, és a kaja is. Az utcáról csak egy kis bódét lehetett látni, aztán kiderült, hogy be lehet menni egy másik bejáraton, fel az emeletre, és egy nagyon nagy hely volt. Ezt tapasztaljuk amúgy mindenhol, hogy az utcáról nem látod mekkora a hely, bemész és woww. A szállodák is így vannak, kis sikátorokból kis sikátorok nyílnak, így az utcáról nem látszódnak, hanem ha csak beméssz a zsákutcájába. Innentől kezdve viszont labirintus van, tele zsákutcákkal, amik olyan szűkek, hogy egy autó alig tud bekanyarodni, közben jön szemben is, motorok is, és még fekvőrendőrök is vannak. Egyszóval őrületes, a főutcán meg olyan dugó, ami még Pesten sincs soha, őrületes.
Amúgy reggel mentünk életünk legolcsóbb taxijával, a reggelizős helyre ami másfél kilométerre volt, kb negyed óra alatt vitt el az autó (a dugó miatt) kemény 12.000 rúpiáért, azaz 240 Ft-ért, és ezt még négyfelé osztjuk. :) :) :) Legközelebb amikor a nyugatitól 3.000-ért akarnak hazavinni, elkezdek majd alkudni.
Ma elmentünk a Tanah Lot templomhoz, ami 17 km-re van tőlünk, és egy órát autóztunk oda, a templom egy szigeten van, mely nagyon közel van a szárazföldhöz, át lehet sétálni a sekély vízben, de most éppen dagály volt és nem tudtunk. De szép volt a kilátás, csak olyan őrületes meleg volt, hogy emiatt alig bírtuk. Ami is eddig nagyon jól bírta a majdnem 6 hónapos pocakjával a programokat, de most kb először mondta, hogy ő leül az árnyékban. Aztán meg a kókuszdióárusnál, aztán meg azonnal üljünk be valahova enni, mert éhen hal. Így hát beültünk ott egy tök egyszerű helyre, ahol kirendeltünk 2 Mia Goenget, ami olyan kb mint a Pad Thai, akkora adag volt hogy hárman ettük meg, és fizettünk érte összesen 1.500 Ft-ot. Ennyire olcsón sem ettünk még főételt mióta itt vagyunk.
A templom után a Batu Bolong Beach-en töltöttük az egész estét, nagyon nagy hangulata volt. Hippis feeling, babzsákok mindenütt, nagy hullámok, tele szörfösökkel, és élőzene kísérte a naplementét. Csodaszép volt, hihetetlen fények, szuper zene, órákon keresztül chill-eztünk itt.
Aztán pedig átmentünk a La Brisa beach barba, ami olyan hangulatos hogy csuda. Pálmafák közé nyugágyak, asztalok, székek, medencék, hangulatos kivilágítás, szuper kaja és italok.
Amúgy szerintem sokat írtam már arról, hogy vannak nagyon olcsó dolgok, azért megemlítem azt is, hogy az igazán jó helyek azért nem olyan olcsók, de abszolút megfizethetőek, maximum olyan otthoni átlag árak vannak.
Onnan kicsit körülményesen jutottunk haza, mert Amival ketten hazajöttünk éjfél után, a többiek még továbbmentek bulizni, és nem tudtunk a szokásos applikáción autót hívni, mert azt írták, hogy red zone-ban vagyunk, nem tudnak bejönni a környékre. Közben lemerült az összes telefonunk, az utcán fogtunk taxist, aki viszont nagyon nem beszélt angolul, és útközben derült ki, hogy fogalma sincs, hova kell hoznia minket, csak a várost tudta. Bement egyirányú utcába forgalommal szemben, nekitolatott egy motornak, katasztrófa volt, nem volt térképe a mobilján, a mi telónkat pedig nem tudta tölteni. De végül hazanavigáltuk, de előtte mivel rossz felé ment, álltunk vagy fél órát a dugóban.
Amúgy a belvárosi rész olyan, mintha keveredne a nyugat a kelettel, nagyon vicces, van Burger Kingtől kezdve Sushi és minden bár, étterem, danceclub.
Még van 6 napunk :) Lesz még program, most már többnyire strandolós, el akarunk menni még Nusa Penida szomszédos kis pici szigetre is sznorkelezni. De messziról már láttunk teknősöket a vízben. :)
Puszi-puszi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése