Lassan a 4. nap végére érünk, és ahogy a többi, ez is szuperjól telt.
Ma a Monkey Forestbe mentünk reggeli után, amit itt van az utca végén, pár perc sétára. Elég nagy terület, van benne természetesen templom, de amúgy egy dzsungeles terület, vízeséssel, patakkal, hatalmas fákkal, liánokkal, ahol majmok élnek, abból pedig nagyon sok. Ott mászkálnak körülötted, etetik őket kukoricával, banánnal, játszanak, fára másznak, és incselkednek a túristákkal. Nagyon szép volt már maga a terület, de a majmok pedig iszonyat cukik, nagyon sok gyerek majom volt, azok nagyon édesek, a nagyok már nem annyira szépek feltétlenül. Nem volt sok időnk, mert még máshova is akartunk menni, be volt osztva a napunk, de még így is egy órát elsétáltunk bent.
Történt, hogy odaálltam az egyik kismajom mellé fényképeszkedni egy korláthoz, ő meg jött és rámászott a karomra, annyira aranyos volt, de aztán elvitte a vizemet. Én hülye mindent eltettem a táskámba, még a napszemüvegemet is, nehogy lelopják a fejemről, de arra nem gondoltam, hogy a fél literes vizemet fogja és kiveszi a kezemből. Felszaladt vele egy fára. Lelkiismeretfurdalásom is lett, hogy vajon a műanyag flakont rágni fogja-e, és lesz e belőle baja, vagy csak kilyukasztja, kiissza a vizet, és eldobja majd.
Viszont azt gondoltam készült rólam jó fotó, mivel a Misi éppen engem fotózott, mire kiderült, hogy nem nyomta a gombot, mert amikor észrevette hogy rám mászott a majom, aggódott hogy mi lesz, és nem figyelt a fotózásra. :)
Ki volt írva, hogy ne nézz a szemükbe, mert agressziónak vélik, ne vicsoríts rájuk, mert a fogaktól megijednek, és vigyázz mert elvihetik a cuccodat, kiforgathatják a zsebeidet.
A majomerdő után fogtunk egy taxit, és elmentünk az elefánt barlanghoz, ami szintén egy híres szent hely, sőt ide is csak sarangban (kendőből kötött szoknya) lehetett bemenni, de persze nekünk nem a barlang vagy a templom volt a nagy élmény, hanem az azt körülvevő dzsungel, vagy botanikus kert, nem tudom minek nevezzem, de gyönyörű volt, vízeséssel, tele virágokkal, tóval, pálmával, mindennel.
Visszasiettünk a dugóban a szállásra, mert délután 1-re meg volt beszélve hogy jönnek értünk hogy elvigyenek rafting túrára. Dugó, igen eszméletlen dugó van a városban, aztán messzebb már nincs, de itt bent, őrület van az utakon. Jött értünk a transzfer, elvitt minket az Ayung folyóhoz, megkaptuk a felszerelésünket, majd felültettek egy platós kocsira, ami elvitt az indulási pontra, vagyis onnan még irány le a folyópartra. Rizsföldeken keresztül persze, hol máshol, majd be a dzsungelbe, és olyan sokáig meneteltünk lefelé, azt hittem már sosem érünk le. Aztán indult a kaland, egy indiai házaspárral voltunk egy csónakban, ügyesen lecsorogtunk a folyón. Voltak benne nézelődős szakaszok, ahol csodáltad a tájat és evezni sem nagyon kellett, és voltak olyan hullámzó vízfolyamok, amik a sziklák között vitték le a csónakot és kapaszkodtunk ezerrel ahogy sodort minket.
Megálltunk egy vízesésnél, nagyon magasról zubogott le a víz, gyönyörű látvány volt. 10 km-t eveztünk, aztán kikötés, sok-sok lépcsőn felmászni a dzsungelben, vissza a bázisra.
Este egy hangulatos helyre ültünk be a magyar csapattal akik a szemközti hotelben vannak, nekik most ér véget a jógatárboruk, ez az utolsó két napjuk. Velük töltöttük az estét élőzenés, koktélozós, táncolós helyen.
És már megint hajnal kettő van mindjárt, mire ágyba kerülünk, pedig 7-kor kelünk, mert ki akarunk menni a piacra, a kaja piacra, és 9-re már vissza kell érnünk, mert jön értünk a taxi, megyünk még egy pár dolgot megnézni, ezúttal a sziget keleti oldalán.
Program van tehát bőven, nem is elég mindenre ez az 5 nap amit Ubudban töltünk, de majd kipihenjük utána a tengerparton.
Ez a dzsungeles környék nagyon hangulatos, imádjuk, azt meg pláne, hogy a beharangozott szúnyogok nincsenek, egyelőre csak 2 darabbal találkoztam a 4 nap alatt, pedig kellene hogy sok legyen. Annál több a béka a vízben álló rizsföldek miatt, itt koncerteznek egész éjszaka. :)
Ui: Már értjük, hogy miért varázsolódott el Ubudban Julia Roberts az Ízek, imák, szerelmek című filmben. Itt forgatták, de a szerzetes aki szerepelt benne, már nem él, azt mondták a taxisok. Ha hazamegyek, tuti megnézem újra a filmet. :)
Puszi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése