Bali 3. nap

Halihó, újabb szuper nap van mögöttünk, és már megint úgy elment, hogy hirtelen már megint elmúlt éjfél. Most jöttünk haza vacsorából, ahol ezúttal koktéloztunk is. Sárkánygyümölcsös koktél volt a kedvenc. Amúgy az alkohol drága a szigeten, mert az mind import, itt nincs helyi, és igazából a frissen préselt gyümölcslé - ami általában 400-500 Ft - nekem tökéletes.
Mozgalmas napunk volt ma is, sok mindent láttunk. Reggel már olyan napsütés és meleg volt, hogy reggel 8-kor már kb 30 fok van, éjszaka amúgy pedig 24. Misi azt mondta, hogy "kiálltam reggel az ablakba 5 percre, és olyan mintha szoláriumba feküdtem volna be" :)

Ami ma pihenni akart, meg dolgozni, így ő itthon maradt, és Misivel ketten mentünk ide-oda. Tegnap megterveztük, hogy hova szeretnénk, reggel vadásztunk egy taxit, illetve egész napos drivert, ez a megoldás bejött nekünk, találtunk is egy jó fickót, aki az elején nem volt annyira szimpi, de végül nagyon az lett, korrekt volt, segítőkész, bármit kitaláltunk, azonnal megoldotta. Reggel 9-kor indultunk, soks-sok kilométert vezetett, felmentünk a sziget szinte legészakibb csücskére, este 6-kor értünk haza, és 650.000 rúpiában, azaz 13.000 Ft-ban állapodtunk meg vele egész napra. Elvitt mindenhova, megvárt mindenhol, javasolt helyeket, idegenvezetett, minden. Számolgattuk vajon mennyi marad neki ebből, az üzemanyag literje 200 Ft itt a szigeten, nem az ő kocsija, tehát a pénz nagy része a főnökéé. Megkérdeztük tőle végül, hogy az emberek többsége mennyit keres egy nap, és azt tudtuk meg, hogy 100.000 rúpiát, azaz 2.000 Ft-ot.
A taxik amúgy nagyon tiszták, kívül belül, légkondisak, és az utak is szuperek, de persze közlekedni nehézk, mert általában otthoni szemmel csak egyirányúak, de nem, két irány az, ahol szinte hihetetlen hogy hogyan férnek el egymás mellett az autók, de aztán rájössz hogy nagyon ügyesen vezetnek, és elférnek, szinte még nem is lassítanak. A hegyekben a kanyargós utakon dudálás a szokás, mert ott tényleg tudni kell, hogy nem-e jön szembe valami.

Az első út a legészakibb kiválasztott pontunkra vezetett, Git-git vízeséshez. Ide vagy jó két óra alatt jutottunk el. Közben mivel nem sokat aludtunk (valahogy mindig elmennek az esték), Misi elkezdte mondani hogy elalszik, inna egy kávét, álljunk meg valahol kávézni. Erre a sofőrünk hirtelen megállt egy a tegnapihoz hasonló Luwak kávéültetvénynél, hogy ott nyugodtan kávézhatunk. Ingyen. Mert ugye csak a Luwak kávéért kérnek pénzt. Persze, mert utána azért várják hogy a shopban vegyél valamit. :) Azt mondta nem probléma, ha nem veszünk, menjünk nyugodtan. Így is lett, Misi kifizette az egy csésze Luwak kávét, közben pedig végigittuk még az összes tea, kávé és csoki kóstolót, nem is tudom hány csészével. Baromi jól esett. Ez a hely még szebb volt mint a tegnapi, és készségesen megint elmondták, hogy készül a Luwak kávé, melyik növényből, gyümölcsből készült te mire van jótékony hatással, és szó esett a ginsengről is, mint a férfi energiát erősítő szerről, mire a szólás mondásuk: "When papa is strong, mama is happy". :) :)
Érdekesség, hogy ezek a kávéültetvények, inkább kertek, mint a mai egész picik, 1000 méter x 1000 méter területen van, és amit készítenek, azt csak itt a helyszínen kóstoltatják és árulják, nem adnak el belőle máshova.
A teák amúgy nem szálasak, mint amit vártam, hanem por alapúak, mivel nem levélből vannak, hanem a gyümölcsök, mint pl. a mangosztin van szárítva, őrölve.

Kávézás után volt egy nagy rendőri razzia, egy csomó rendőr egy kupacon, minden második autót leállítottak, egy félreállóba kellett levonulni. A sofőrünk láthatóan picit izgult, gyorsan bekötötte a biztonsági övét amikor meglátta őket, és mondta hogy maradjunk csendben. Elvonult a rendőrökkel egy padhoz, ahol egy csomóan voltak, ott mutogatta a papírjait, aztán visszajött és mentünk tovább. Kérdeztük, hogy ez mi volt, és kiderült, hogy nagyon szigorúan ellenőrzik az autókat, a papírjati, biztosítását, stb, mert ki akarják szűrni a Java szigetéről behozott autókat, ami tilos.

A hegyen felfelé volt egy szakasz út, ahol végig majmok voltak az út szélén, ott játszottak, futkostak. Kérdésünkre azt mondta a sofőr, hogy ezeket rendszeresen, havonta valahogy begyűjtik, és beoltják. Mire felértünk északra a Git-git vízeséshez, fent a hegyekben, már sűrű felhők voltak. De szerencsénk volt, mivel előző nap be sem lehetett menni a területre, olyan felhőszakadás volt. És azért is, mert most bementünk, megnéztük, és már csak akkor szakadt le az ég, amikor jöttünk kifele. De akkor nagyon rákezdett. Előszedtük a tegnap vásárolt esőkabátunkat, de addigra a guide-unk hozott óriási lapuleveleket, mint "natural umbrella". A 200 Ft-ért megvett kabátunk amúgy egyszer használatos volt, jól elszakadt az első-második használat után. Mire a kocsiba ültünk, már ömlött az eső, és a következő úticél, a Bedugul úszótemplom és Ulun Danu Bratan templom környékén is ömlött amikor kiszállálltunk. Teljesen bőrig áztunk a trópusi esőben, de így elég izgalmas volt, és amúgy nagyon szép ez az úszó templom még a szakadó esőben is. Tényeg olyan, mintha a tó felszínén lebegne. Éppen volt itt is valami hindu ceremónia, vonultak szép ruhába beöltözve az emberek és vitték az áldozati tálakat, mely főként virágból áll.

Ezután a Jatiluwih rizsteraszhoz mentünk, ami a legszebb és legnagyobb a szigeten, páratlan látvány volt még a felhős időben is, szerencsére az eső már elállt. A rizsföldeken példátlan szorgalommal dolgozó helyi lakosok a mindennapi betevőért dolgoznak, a lakosság több mint fele rizstermesztésből él. Minden helyet kihasználnak, ezért is van a domboldalon a teraszos kialakítás. Azt mondta az egyik guide, hogy már egyre kevesebb rizsföld van, korábban a tengerparti részeken is több volt, de most már sok helyén szálloda áll. De mivel nagyon nagy az idegenforgalom, és erős a gasztronómia, ezért fontos számukra a rizs, ezért nyilván nem fognak ezek a területek teljesen eltűnni. A rizsföldeken láttunk éppen dolgozó embereket dolgozni térdig a vízben állva, elképzelhetetlenül kemény munka lehet.
Amúgy a rizstartás is szertartásokkal van teli a szigeten. Minden napot, minden munkát imával kezdenek a balinézek, és ha egy napot befejeztek, akkor is imával és adománnyal adnak hálát a segítő Istnnek. A balinéz emberek nem veszik kész tényként, hogy nekik valamit ad a föld, ők mindent megköszönnek Istennek.
A Jatiluwith rizsföldek felett látszódnak a hegyek, a vulkán, felhők, tényleg nagyon lenyűgozó látvány volt.

Végül pedig a Batukaru templomhoz mentünk, ami nagyon különleges a hinduk számára, de ez nekünk nem igazán volt nagy szám.

Az estét azzal zártuk, hogy mindannyian elmentünk egy egy órás masszázsra, én személy szerint talpmasszázst választottam, nagyon jó volt, ez 1.700 Ft volt az otthoni kb 5.000 Ft-os óradíjakhoz viszonyítva.
Aztán vacsi, koktél, és találkoztunk a jógaoktatóval, aki most hozta át a jógatábor csapatát Gili szigetekről ide Balira is egy kicsit körbenézni. Úgy volt, hogy hozzájuk csatlakozunk, és megyünk velük kirándulni, de végül úgy döntöttünk, hogy mivel már az elmúlt pár napban mi ezekból néhány dolgot már megnéztünk, illetve kb feleannyiba kerül, ha sofőrt fogadunk egész napra, mint ha hozzájuk fizetünk be, hogy saját utunkat járjuk a következő napokban is, és csak este bandázunk velük.

Na fél 2 van már megint, alvás, mert reggel 6-kor napfelkelte, és nemsokkal később már durván besüt a nap :)

puszi