Bali 1. nap

Hello,

Ezúttal úgy döntöttem, hogy kaptok facebook zárt csoporton belül videóüzeneteket, mert Barbiból, az ügyfelemből kiindulva, aki itt van hónapok óta a környéken, én kaptam, és olyan jó volt reggelente olvasni. :)
De mepróbálom megtartani a blog-ot is, és ide írni, bár ez jóval több időbe telik, de annyira jó utólag végignézni, hogy mikor mit csináltunk, hova mentünk, mi történt, főleg egy hosszabb nyaralásnál, mint ez is, a második hét végén már nem is emlékszik az ember, hogy az elején hogy is történtek a dolgok.

Szóval Quatar géppel jöttünk Doha-n keresztül, amivel most utaztam először, és hát többet vártam. Azt hittem majd elájulok a Quatar szolgáltatásaitól, de az első gépem még azt hittem hogy ugyan, ez kicsi gép, majd utána a hosszú úton a nagy Boing, biztos az lesz a tuti. Hát nem... De persze nem kell panaszkodni rá, főleg hogy a legjobb dolog az volt, hogy elfért rendesen a lábam, elég nagy volt a lábtér, ha még az ülést is hátradöntöttem, egész kényelmesen el lehetett férni. 5 és fél óra volt az út Budapestról Doha-ig, majd egy rövidebb átszállási idő után még 10 óra onnan Bali.
Eszembe sem jutott ezúttal, hogy vajon találkozok-e valami ismerőssel, erre kibe botlok bele reggel 6-kor a reptéren rögtön? Gáborba (és a barátnőjébe), aki ügyfelem volt az irodaházban, és továbbra is nagyon jóban vagyunk, csak ritkán találkozunk. Sőt mi több, kiderült, hogy nemcsak hogy a reptéren találkozunk, hanem egy géppel utazunk, mert ők is Dohai átszállással mennek, csak máshova. Ennek mekkora esélye van már? :)
A gépre visszatérve, kaptunk párnát, takarót, a nagy gépen még fokefét, fogkrémet és szemellenzőt is, de amíg tavaly a Lufthansán egyfolytában a kívánságainkat lesték, és folyamatosan hozták az italokat, snack-eket, addig itt a főétkezésen kívül semmi, amikor kihozták, nagyon sokára vitték el. A médiarendszer katasztrófa volt, valami ősrégi filmek voltak fent csak, az érintőképernyője elég rosszul működött, és habár készültem fülhallgatóval, még azt sem lehetett bedugni, csak a ő sajátjukat.
A Misivel utaztam, akivel másfél éve Gran Canarián a SUP-os társasággal nyaraltunk, szegénynek meghúzódott a dereka, ami még nem jött helyre neki, így ő eléggé szenvedett, de nem is annyira a gépen, hanem utána, amikor lszálltunk.
Ami és a Balázs már szombat reggel elutaztak Bangkokba, mert mentek tárgyalni és tesztelni egyik deszkagyártó céghez, és onnan jönnek Balira. Illetve Balázs még megy tovább hegyet mászni Pápua-Új-Guineába.

Elég hosszú volt főleg a második 10 óra, ráadásul végig sötétben utaztunk, mégsem tudtunk igazán aludni, pedig a 7 óra időeltolódás miatt otthon még éjszaka volt, amikor ide reggel 8-kor megérkeztünk, és kezdődött a nap.
Na de egyből felébredtünk, ahogy kiszálltunk, és megláttuk az indonéz atmoszférát. Már a reptér maga volt a dzsungel hatalmas növények mindenütt.
Az első, és remélem az egyetlen nemszeretem dolog, hogy aludni kell, sokat akarnak kérni, rádcuppan egyből az összes taxix, árus, stb, és esetleg át is akarnak verni, vagy legalábbis jó magas árat mondani. Rögtön a reptéren vettünk internet kártyát, már itt megpróbáltak átverzni, ugyanis vettünk egy 50 gigás kártyát, betette a telóba, megnéztük, működik, majd amikro kérdeztük, hogy kérjük le, hogy még mennyi van, kiderült, hogy át akartak verni, mert nem is 50 gigásat kaptunk, hanem csak 30 gigásat. De észrevettük, és kértük a helyeset.
A reptér nagyon hangulatos volt, imádtam, már a csomagérkezés előtt volt egy nagy Bali installáció ami megadta az alaphangulatot, dzsungel növényekkel, orchideákkal, indonéz motívumokkal. Aztán amikor kijjebb jöttél, megláttad a reptér előtti dzsungelt, de még az épületből, valami gyönyörű és szuper hangulatos volt. Egyből felébredtünk. :)
Aztán betettük a bőröndöket egy csomagmegőrzőbe, átöltöztünk, és elmentünk a Double Six Beachre, hogy egy kicsit átvegyük a helyi klímát. Jajjj de vágytam már a fürdőruha, papucs kompóra. De arra nem is számítottam, hogy egy perc alatt leizzadok, olyan forróság és páratartalom van. A taxisnak meg mondani kellett hogy vegye vissza a klímát mert leizzadva meg fogunk fázni.

Taxisok... Alkudni kell, ezt utálom, de muszáj, ez van. Így élnek itt, mindenre alkudni kell. De majd biztos hozzászokunk. Végülis sikerült nagyon jó áron elmennünk a strandra, 100.000 indonéz rúpiáért, azaz kb 2.000 Ft-ért. Reggel volt még, de a homok olyan forró, hogy nem lehetett rajta papucs nélkül menni, a napsugár nagyon erős, mégiscsak baromi közel vagyunk az egyenlítőhöz... Leheverdtünk egy bárhoz a babzsákokra az árnyékba, kirendeltük magunknak a hatalmas kókuszdiót (benne a vízzel), és már boldogság volt. Szörfösök a parton, próbálkoztak a hullámokkal. Fürödtünk, és chilleztünk, meg Misi szenvedett mert egy hete meghúzta a derekát, és ott már nagyon fájt neki a hosszú repülés után, úgyhogy el is ment egy masszázsra egyből, hátha segít neki.
A víz, az Indiai óceán már-már túlmeleg, van vagy 28 fokos. Anyunak pont jó lenne. :)

A bárban kipróbáltam az első balinéz ebédet, és meg kell mondjam, ízlett, én itt jól elleszek. :) Csirke satay-t ettem mogyorószósszal, rizzsel, és levessel. Ez egy nyársra fűzve indonéz fűszerekkel grillen megsütött kicsit szószos husi, elégedett voltam, és a beach-en volt 1.500 Ft kb. Végül a kajámra, Misi két sörére, egy kókuszra és egy gyümölcsturmixra fizettünk 271.000 rúpiát, azaz kb 5.500 Ft-ot. És ebből a sör a viszonylag drága, az alkohol import a szigeten, azt drágán adják.

Ha már pénz, akkor indonéz rúpia. Milliomosok vagyunk, ugyanis egy forint kb 50 rúpia. 100 dollárt beváltva 13.975.000 rúpiát kapunk, nagyon durva. Még szerencse hogy könnyű vele számolni. :)
Ilyen helyen sem jártam még, ahol a mi pénzünk sokkal többet ért mint a helyi.

A strandolás után délután visszamentünk a reptérre a csomagokért, onnan pedig irány Ubud, ami másfél óra volt taxival. Igen, itt kb taxizni lehet, vagy lehet drivert bérelni egész napra, vagy robogót kölcsönözni. És az úton káosz, egyrészt baloldali közlekedés, másrészt össze-vissza mennek, millió robogós, sok autó, dugó, de hát hozzá lehet biztos szokni. Néha azért felszisszentem amikor épp hogy súroltunk egy másik járművet vagy éppen szembejött valaki. De gond nélkül eljutottunk Ubudba, egy nagyon jó kis taxist fogtunk ki. Ubudban egy más világ, maga a dzsungel fogadott, atyaég, olyan szállásunk van, a dzsungel közepén, hogy jajjj. Mivel most írom ébredés után a blogot, elmondhatom, hogy olyan állathangok, madárcsicsergés, kacsa hápogás, tücsök ciripelés és ki tudja mi van, gondolom a majmok hangja a közeli majomerdőből, hogy azt érezni hogy mindezt a füled mellett csinálják. Itt este felhős volt, és még az eső is esett vagy két órát, de még az is kellemes. Hisz meleg.
Este kicsit körbenéztünk, mert amúgy a település közepén vagyunk, bár ezt a szálláson nem is gondolnánk, beültünk vacsizni egy helyre, és hát szuper volt. 900 Ft-ért ettem egy nagy tál kókuszos-currys csirkét rizzsel, zöldségekel, megállapítottam hogy ez így nagyon jó lesz. Ilyen áron ilyen fincsi kaja, nyami. Már szeretem az indonéz konyhát. :) És mellé persze frissen facsart gyümilé, ananász-mangót kértünk, egyből két pohárral, nyami.

Végre aludtunk is, és valami szuperjót aludtam, az ágyból kinézve a dzsungel, és mire kelek? Napfelkeltére a dzsungel felett, nagyon szép volt.

Hirtelen ennyi, most megyünk reggelizni, és jönnek Amiék is, aztán együtt megyünk környéket felfedezni.

És meleg van... nagyon... nagyon... :)

puszi