A közeli Nusa Penida szigetére mentünk. Az interneten foglaltunk túrát, mivel úgy döntöttünk az olvasottak alapján, hogy így jobban járunk, semmire nem lesz gondunk. A szervezés jó is volt, reggel 6.30-kor felvettek minket a villánknál, elvitt egy taxi Sanurba, a keleti oldalra, egy órányira innen, mert ott indulnak a hajók. Érdekes volt a reggeli ébredező várost látni, ahogy ezer millió robogóval munkába és iskolába mennek az emberek. Az utcai látkép továbbra is valami őrület, egymás mellett 10 robogó, össze-vissza mennek, az autók kerülgetik, a sávok nem is tudom miért vannak felfestve.
Sanur kikötője nagyon fejletlen, végig piac sor, főként kaják és hűtött italok, de helyi feeling, hogy enni tuti nem ennénk ott. A hajók egymás mellett sorakoztak már a kikötőben, a parton a sziklákra voltak kidobálva a kötelek, és úgy lehetett felszállni, hogy térdig kellett gázolni a vízben, onnan fellépni a hajóra.
Kb 35 percet utaztunk a 100 fős speedboot-tal, és anniyra nem dobáltak a hullámok mint gondoltuk, hazafelé már sokkal jobban, akkor még az ablakokat is be kellett húzni, mert becsapott a víz teljesen.
Nusa Penidán vagy 100 taxi várta a hajót, minket is várt egy, egész nap ő furikázott minket. Nusa Penida állítólag olyan, mint Bali volt kb 25 éve, nagyon fejletlen, elmaradott, alacsony életszínvonal, a sziget nyugati, dél-nyugati részén, ahol mi mozogtunk, még egy átlagos resort-ot sem láttunk, csak nagyon szegényes házikókat, embereket.
Az utak pedig iszonyúak voltak, mindenütt, végig kátyúk, de olyan, hogy kikerülni nem lehet, csak lassan átmenni rajta, néhol fél méter mély, szóval összességében egész nap ezeken órákat zötykölődni nem volt valami mennyei érzés. És ehhez még párosul, hogy persze itt is szembe is jönnek autók, amik nem férnek el, tehát még le is kell húzódni. És vannak a robogósok is.
A sofőrünk nagyon kedves volt, de pár szón kívül nem igazán beszélt angolull, így csak annyit kommunikáltunk, amennyit szükséges volt.
Először sznorkelezni mentünk, persze ott jutott eszembe, hogy a Balin a szálláson hagytam a búvármaszkomat, amit direkt ezért hoztam el az útra, na megérte hogy foglalta a csomagomat. :) A Crystal Bay-re vitt az autó, ahol kis picurka hajóba szálltunk, amit nem tudom hogy neveznek, de két oldalt vannak lábai a vízen. Az pedig elvitt a Manta Bay-re, ahol óriás ráják tanyáznak, hát ezeket kellett volna látnunk, de sajnos nem láttuk. Amúgy nagyon jó volt utazni a kis hajóval, nagyok voltak a hullámok, dobálta a hajót, és tetőtől talpig vizesek lettünk már az első kanyarban. (A hajóstól közben kaptam egy búvármaszkot). Egy darab ráját sem láttunk, hibáa kerestük az öbölben. :( Elmentek ottonról. Visszamentünk a Crystal Bayre, ahol korallzátonyokat és szépséges halakat lehet látni, hát ebből az utóbbi megvalósult, gyönyörű halak voltak, nem túl sok és sokfajta, de szépek voltak. Azonban az egész korallzátony úgy ahogy van halott volt, csak nyomokban lehetett néhol élő kis színes részeket látni, ez sajnos nagyon lehangoló volt. Emlékszem hogy anno Egyiptomban milyen csoda korallokat láttam, vajon hány éve nézhetett ki itt ez ugyanúgy, mielőtt lepusztult volna?
A sznorkeling után folytattuk a zötykölődést a szigeten, ebédelni vitt a muksink, a semmi küzepén lévő elég kultúráltan kinéző kis viskóba, majd mentünk tovább az Angel's Billagonghoz és a Broken Beachhez, majd végül pedig a Kelingking Beach-hez. Ezekhez nem írok semmit, csak hogy egy álom volt, a Kelingking Beach mindent visz, ott állsz és nem hiszed el hogy létezik ilyen gyönyörű hely. Ez az a híres sziklahegy, ahol egy vékony hegygerincen lehet eljutni a lejáróhoz, kb 600 természetes "lépcsőn" le lehet jutni a kristálytiszta vízhez. Legnagyobb bánatunkra arra nem volt idő, hogy megmásszuk, mert lefelé kb 50 perc lett volna, felfelé ennél több, ezt nagyon sajnáltuk. Ha újra mennék, akkor minden mást kihagynék, ide mennék rögtön reggel taxival, lemásznék, és délután pedig fel. Szóval majd legközelebb így... :)
Amúgy olyan szinten hőség volt a szigeten, hogy megállás nélkül csorgott rajtam a víz, nem volt egy négyzetcenti a bőrömön és ruhámon egész nap, ami ne lett volna vizes.
Fél 4-kor el kellett indulni vissza a kikötőbe, mikor még magasan állt a nap, hogy a fél 5-kor induló utolsó hajót elérjük. Nem is értem, hogy miért ilyen korán jön az utolsó hajó, amikor csak 7 körül kezd el sötétedni.
Sanurban a kikötőben várt a reggeli taxisunk, irány vissza Seminyak.
Nusa Penida partjai tehát maga volt a csoda, pedig csak nagyon kis részét láttuk. Estére jól elfáradtunk, nem is mentünk most először sehova, csak az itteni sarki étterembe, pihenés és dolgozás volt az esti program.
Ui: ezeket a képeket fogjátok a legjobban utálni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése