2019. március 7., csütörtök

Bali 15.nap

Hazaértünk. Jó hosszú "nap" van mögöttünk, 40 órája keltünk fel, összepakolás után indultunk a Ku De Ta beach club-ba, hogy utolsó napunkat a beachen töltsük. Ez a beach club nagyon tetszett nekünik, és keretbe foglalta Seminyakban való tartozákodásunkat, mert első nap is itt voltunk, 5 percre volt gyalog a szállásunktól. Tiszta tengerpart, kevés emberrel, nagy hullámokkal, szép medence, kényelmes napágyak, finom ételek és italok. Kihasználtuk ezt az utolsó napot, és annyit barnultunk, mint ezelőtt kb a két hét alatt összesen. Ehhez persze kellett az is, hogy ezúttal a felhők csak 3 óra után érkeztek, nem délben. Így még az 50-es naptej használata mellett is jól lepirultunk.
4-kor hívtunk taxit a beachre, felvettük a csomagokat a szálláson és irány a reptér. A 10 órás Doha-ba tartó út, majd 8 órás várakozás majd 5,5 órás Budapestre tartó út legnehezebb pontja a dohai tartózkodásunk volt. De most már itthon, kissé hűvös van, tudom, ne panaszkodjunk, süt a nap és tavasz... De furcsa nagyon, hogy nem izzadok. :) 

Egész véletlenül teljesen jól alakult így, hogy 5-én jöttünk el a szigetről, mert kezdetét veszi a Nyepi, a balinéz újév ünneplése. A csend napjának is hívják, ugyanis tilos
- dolgozni
- világítani
- szórakozni
- elhagyni az otthont

Ez a nap 7-ike lesz, mindez tilos reggel 6-tól következő nap reggel 6-ig,  minden zárva lesz, nem lesz áram, lekapcsolják az internetet, telefonhálózatot, és tényleg nem szabad kimenni az utcára sem, mert a rendőrség begyűjt és pénzbírságot fizettet. Még a repteret is lezárják.
Azért a szállodákban egy kicsit lazább lesz a fegyelem, a miénk azt az infót írta, hogy az étterem korlátozottan elérhető lesz, és kérik, hogy zárjuk be az ajtót és húzzuk be a függönyt, hogy ne látszódjon ha tévét nézünk, vagy világítást kapcsolunk, és ne hangoskodjunk.
Az ünnep előtt már két nappal útleárások vannak, és sok üzlet egész héten zárva tart.
Szóval pont jól alakult, hogy mi még ez előtt indultunk haza, bár nyilván nem fájt volna az élet akkor sem, ha egy napot a szálláson kellett volna töltenünk, ahol amúgy is nagyon kellemesen lehetett relaxálni.

Az utolsó reggelim a gyümölcsök jegyében tetl, utoljára berendeltem a gyümölcstálat, hogy aztán hazavigyem a dinnye, papaya, sárkánygyümölcs és társai ízét. Arra gondoltam, hogy megismertetek itt veletek néhány olyan gyümölcsöt, amit Balin megkóstoltam.
  • Magnosztán: az istenek gyümölcsének is nevezik. Akkora mint egy mandarin, vastag bordó héja alatt 6-8 gerezdekben elhelyezkedő lédús gyümölcs van, úgy néz ki minta  fokhagyma. :) Az íze édes és kicsit savanykás is egyben, nekem ízlett. Tele van antioxidánsokkal és állítólag nagyon jótékony hatása van rákmegelőzésre.
  • Rambután: a licsinek a rokona mint kinézetben, mind ízben. A nevét szőrös mivoltáról kapta,  a rambután annyit jelent hogy "haj." Ez nagyon finom volt, lédús is, könnyű volt a héjat egyszerű szétpattintással leszedni.
  • Sárkánygümölcs azaz pitaja: egyes oszlopkakutszok termése. Íze és állaga valahol a kiwi és a dinnye között van talán, talán némi epres beütéssel. Balin ebből olyat ettünk / ittunk, aminek a belseje is piros volt, korábban én fehéret ismertem. Sok pici apró mag van benne, mint a kiwiben. Ebből fogyasztottunk a legtöbbet, ittuk juice és koktél formájában, ettük gyümölcstálon, de ez volt az alapja sokszor a smoothy bowl-oknak is, ami sűrű smoothy beterítve friss gyümölcsökkel, magokkal, kókusszal, tálalva kókusztálban. Isteni volt. Jótékony hatása van a szív- és érrendszeri megbetegedésre, a rákra, emésztésre, magas az antioxidáns, B-vitamin, kalcium és foszfor tartalma. Szuper gyümölcs. :)
  • Kígyógyümölcs, azaz szalakka: kígyóra emlékeztető héja van, az íze talán kicsit ananász jellegű, nem igazán lédús, inkább keményebb húsú gyümölcs, pont emiatt nem lett a kedvencem, hiányzik belőle nekem a folyadék.
  • Jackfruit, azaz Nangka: Hasonlóan néz ki a mint a büdös szagáról ismert de állítólag nagyon finom durian, de mégis más, és sokkal-sokkal nagyobb. 10-20 méter magas fán terem, és tömege elérheti az 55 kilót, hossza a 90 cm-t, woww. Íze édes, banán-mangó-őszibarack keverékéhez hasonló az íze, ez nem is volt mindenhol, de nekem a rizsföldön az étteremben a jackfruit juice volt a kedvencem, issssteni finom volt, azóta is olyat innék. Valami currys, kókuszos kaját is ettem, amiben volt ez a gyümölcs is, az is nagyon finom volt.
  • Csillaggyümölcs: ez itthon is kapható, kóstoltam már, de inkább csak koktélok díszétésre szokták használni, mert eléggé íztelen, csak jól néz ki, de ezúttal Balin igazán szerettem, nagyon finom citrusos íze volt.
  • Mangó: ezt ismeri mindenki, éppen nem volt szezonja Balin, de azért valahonnan csak szereztek, sokszor ittunk mangójuice-t.
  • Dinnye: erről nem kell mit mondani, csak hogy itthon is imádom, kint is imádtam, februárban dinnyét enni, és mentás-limeos dinnyejuice-t inni valami fenomenális. :) 

Amit még nem említettem, az egyik a ruhák és ékszerek. Annyi ruhával és bizsuval tudtam volna hazajönni, hogy Úristen... Nagyon nehéz volt visszafogni magunkat, hogy ne ürítsük le a bankkártyánkat, néhány üzlet maga volt a földi paradicsom. :) 

Kozmetikumok terén is voltak érdekességek, finom illatos cuccokkal, de vigyázni kell, mert szinte mindenbe fehérítő anyagot tesznek, mert amíg mi mindent megteszünk, hogy barnák legyünk, addig ők mindent megtesznek hogy a nagyon barna bőrüket akár csak egy árnyalattal is fehérítsék. Barbi mesélte, hogy a kozmetikában mesélt a csajoknak a szoláriumról, és nem hitték el, ott nézték vele a youtube-on, hogy ilyen létezik, és atyaég, még hallani sem hallottak róla. 

Amúgy itthon beültem az autómba, elszégyelltem magam, mert Bali mindegyik taxi patyolat tiszta volt, az enyém meg hagy némi kívánni valót maga után. :)

Na puszi


2019. március 4., hétfő

Bali 14. nap

Misinek reggelente házhoz jön a gyógymasszőr, lassan már helyreteszik a derekát. Az itt töltött idő alatt mi is voltunk párszor masszázson, sokkal-sokkal olcsóbb mint otthon, és általában jó is. Persze nem a strandon kell kérni az ott ajánlkozó elsődlegesen karkötőárus, másodlagosan masszőr nőknél, hanem masszázsszalonba kell menni, amiből minden sarkon van egy általában.

A szokásos isteni finom reggelink után délnek indultunk, a sziget legdélebbi részére. Először Nusa Dua (ahol lett volna a szállásunk csak az elején eljöttünk) részére mentünk, mert van ott egy Waterblow nevű hely, ahol a tengerszint felett kb 10 méter magas sziklára úgy csapódik fel a víz, hogy még afölött vagy 5 méterrel spriccel felfelé mint sok-sok szökőkút. Sajnos azonban amikor odaértünk, apály volt, alacsonyabb volt a vízszint, így nem vert fel annyira, mint számítottuk. Normál esetben odaállsz, és egyszer csak az égből hullik rád a víztömeg. :)
Szóval ezt a látnivalót nem kaptuk el igazán, de azért nagyon szép volt a környezet, de megállapítottuk, hogy jól tettük hogy átköltöztünk Seminyakba, mert gyönyörű rendezett, de nagyon nyugger ez a Nusa Dua.

Következett a Green Bowl, mely arról híres, hogy egy csendes laguna, ahol algás az óceán alja, ami apálykor kilátszódik, és zöld színben világít. Amikor odaértünk, éppen esett az eső, nem volt olyan szép, de egy kis idő múlva kisütött a nap, és akkor lehetett meglátni igazán. Nem volt olyan alacsony a víz, hogy kilátszódjanak az algás sziklák, de így is nagyon szép volt, ahogy a kristálytiszta vízben messziről lehetet látni az alját. Voltak szörfösök is, de nekik jól be kellett úszni messzire, hogy a hullámzó részre érjenek. Ide amúgy kb 100 lépcsőn kellett lemenni, majd vissza.

Ezután a Pandawa Beachre mentünk, na ez volt a két hetes nyaralás alatt az egyetlen csalódás. A víz hasonló volt a Green Bowl-hoz, szép és jó lett volna, de míg a Green Bowl teljesen csendes nomád hely volt, addig a Pandawa-n már nyugágyak, kajás és ruhás bódék mindenütt, mégpedig a helyi emberkék adták mindezt, nem pedig resort-ok, de az általános mosolygó és kedve balinéz emberekkel ellentétben itt gorombák, szemtelenek, és nagyon erőszakosak voltak az emberek. Olyan árakon akartak ránk tukmálni mindent, mint a menő szállodákban, egyfolytában zaklattak, hogy vegyél ezt, vegyél azt, nem bírta megérteni, hogy relaxálni szeretnél. Ráült a nyugágyadra, amin feküldtél, és elkezdte balinézül magyarázni, hogy masszázs, karkötő, kókusz, minden szar, és olcsó, alig lehetett őket elküldeni. Brutál erőszakosak voltak. Ráadásul megérkezett egyszer csak 10 busz kínai turistákkal, na jézusom, hát az.... Meg voltak őrülve, ezer kínai turista fotózkodott egyszerre egy tömegben. Mentőmellénnyel és úszógumival mentek be a térdig érő vízbe, nem tovább, majd még a parton a bokáig süllyedő homokban is úszógumival sétáltak. Nagyon érdekes látvány volt. És zsibongás mindenütt.

Aztán a taxi is háromszoros áron akart onnan elhozni, ez olyan hely volt, ahova csak bevihet a gojek-es de nem vehet fel ott utast, és az ott lévő helyi taxisok pedig nagyon pénzéhesek voltak. De aztán végül gojek-el jöttünk, harmadáron, korrekt sofőrrel, csak kijöttünk a területről, ahova nem mehetnek be, és máris megoldottuk a dolgot. Kulturált volt, az alkalmzás nagyon szuper, mutatja hol jár az autó, mi a rendszáma, mi a sofőr neve, mikor ér oda érted, és lehet vele közben kommunikálni chat-en, sokszor ők kezdenek el írni, hogy hello, megyek érted, gyere ki ide meg oda.
Amúgy mondtam már, hogy minden taxi brutál tiszta? Még egyetlen koszos, rendezetlen, ápolatlan autóval sem találkoztunk, mindegyik makulátlan tiszta volt. És 90%-a toyota amivel utaztunk.

Utolsó esténk a villánkban, jajjj de fog hiányozni...

De holnap még a beachen :)

Bali 13.nap képek/1

Bali 13.nap képek/2

2019. március 3., vasárnap

Bali 13.nap

Wáááááá, ma először életemben szörföztem!!!
Miután ma reggel sokáig aludtunk, kimentünk a Double Six Beachre, ahol az egyik beach bárban megünnepeltük Misi szülinapját, koktélokkal és tortával, majd pedig átmentünk a Batu Bolonghoz, mert megbeszéltem Barbival, a volt ügyfelemmel, aki a férjével már októbertől itt él a térségben ( kiköltöztek fél évre munka miatt), hogy elmegyek vele szörfözni. Ő itt kezdett el, 10 órát vett oktatótól, azóta pedig egyedül gyakorol. Szerzett nekem egy oktatót, egy nagyon cuki balinéz fiút, és megvolt az első szörf élményem! Fantasztikus volt. Először a parton kaptam instrukciókat, hogy hogyan kell feküldni a deszkán, evezni befelé a hullámokkal szemben, megfordulni, majd kifelé a hullám amikor alámkerül, felállni, egyensúlyozni, és siklani a vízen. Az első próbálkozásommal rögtön vízbe pottyantam, de utána olyan ügyes voltam, hogy ő is agyon dícsért, Barbi is, és én magam is nagyon büszke voltam saját magamra. Nagyon hosszan meg tudtam rajta állni, és hihetetlen élmény volt, ahogy alákapott a hullám a deszkán, és elkezdett tolni kifelé. Csúcs volt, azóta is erről áradozok.
Ami viszont kemény meló, utána hasalva újra beevezni, na az kemény karmunka. Már értem, hogy miért ül olyan sok szörfös a vízben... Eddig azt hittem, hogy a hullámot várják, ez persze igaz is, de hogy elfáradnak baromira, és ott pihennek, az is tuti. Másfél órát szörföztem, és ezalatt eléggé kidöglöttem, az utolsó hullámot már instrukció nélkül lovagoltam meg.
Szuper élmény volt, imádtam. :) Ma közepes hullámok voltak amúgy, és nagyon jó volt az oktatóm, nagyon figyelt rám, jól instruált, csomó minden hasznos dolgot elmondott. Legszívesebben mennék holnap is, de holnap a sziget legdélebbi részére tervezünk menni, nem fér bele.

A szörfözés után Batu Bolongon naplementét néztünk, közben a jól megérdemelt kókuszvizet ittuk, és gyümölcs-smoothy tálat ettem. Annyira jó volt Barbival találkozni! Egy csomó mindent elmesélt az itteni tapasztalatairól.
Megtudtuk például, hogy nagyon kemény taxi maffia működik többek között Canggu-ban, vannak helyek, pl. a Batu Bolong is ilyen, ahova vihetnek utasokat a Gojek-es és Grab-es alternatív taxisok, de onnan kifelé már csak a helyi taxisok. Mert ha állítólag meglátják hogy bemegy felvenni utast egy grab-es, azt a helyiek kirángatják az autóból és megverik. Ilyet élőben Barbi sem tapasztalt, de állítólag így van.
Megtudtuk azt is, hogy szerdán lesz a balinéz újév, amikor nem lehet kimenni az utcára, nem lesz internet, nem lesz áram, nem lesz nyitva semmi, otthon kell tartózkodni. Amíg vacsoráztunk, kapott is emailt a co-working irodából, ahova ő minden nap bejár dolgozni, hogy készüljenek fel, nem tudnak bemenni, gondoskodjanak maguknak otthonra kajáról, és töltsék fel előtte elektromos készülékeiket, és ne menjenek ki az utcára, mert begyűjtik a rendőrök.
Azt nem tudtuk meg, hogy ez egész Balira érvényes-e, vagy csak egy részére, de mi kedden sajnos hazamegyünk, így nekünk végülis már érdektelen.

Most csak ennyi, puszi-puszi

Bali 12.nap képek/3

Bali 12.nap képek/2

Bali 12.nap képek/1

Bali 12.nap

jajjj, egyre rosszabb leírni a számokat...mert egyre közelebb van hogy megyünk haza...és olyan jó itt...
Lógatom a lábam a villánkban a medencébe, ölemben a laptop, 28 fok van éjjel, és szerencsére csak elvétve van egy-egy szúnyog. Mióta itt vagyunk, márt kétszer volt szúnyogirtás, biztosan ezért, rosszabbra számítottam, de talán kettő ha megcsípett a két hét alatt. Moszkító veszély itt Balin nincs, de dengue láz ritkán előfordulhat, amely lázzal járó vírusos megbetegedés amit a szúnyogok terjeszthetnek. Móninak (Ami ismerőse akivel itt találkoztunk) már volt.

Misi nem volt valami jól reggel, a háta még mindig fáj, még nem jött neki rendbe, és valószínű nem volt túl jó neki az előző napi egész napos zötykölődés, plusz hasmenése is lett valamitől, így ő skip-elte a napot, és itthon maradt pihenni. Mi Amival átmentünk Sanurba, és SUP-oltunk végre. :) Van ott egy Ripcurl szörf-foil-sup-kite bázis, akinél starboard deszkák vannak, már előre írt az ausztrál tulajnak, és onnan kölcsönöztünk deszkát, Ami egy stabil jóga deszkát, elvégre 6 hónapos terhes, én meg egy nem felfújhatót, mert olyat még nem próbáltam. Közben csatlakozott Móni is hozzánk, mert ő ott lakik, ott tárolja a deszkáját is, így hárman eveztünk, ebben az öbölben nyugodt volt a víz, tengeri füvek voltak alattunk, a hullámok csak messze kint, oda már csak hajóval tudnak kimenni a szörfösök. Emberünktől kaptunk kedvezményt is, egyrész árban is, másrészt az egy óra helyett tovább is nálunk lehetett, akkor hívtak ki minket, amikor 5-kor zártak. :)
Móni aki eléggé ismeri a helyieket, mert több éve hónapokig itt él, azt mesélte, hogy a nagyobb menő helyek ausztrál tulajdonban vannak valójában, de mivel nekik nem engedi az állam, áll mögöttük mindig valami helyi ember is, papíron az övé. A turizmus egyrész nagyon jó a helyieknek, nem is tudom előtte miből éltek, most mindenhol árulják (tukmálják) a portékáikat, masszázst, vagy csak szimplán gyümölcsöt, a taxisok elég jól élnek a szárazföldi és vízi taxizásból. Másrészt nagyon rossz is, mert egyre több resort épül, most bontották le pl. a parton Sanurban a helyiek bódéit, mert oda is épül, illetve régen sokkal több rizsföld volt, de ma már sok helyen annak a helyén is szállodák vannak.

Amúgy így szezonon kívül elég kevesen vannak a szigeten, mármint turisták, ez nekünk épp elég, de nyáron tuti hogy baromi sokan vannak mindenütt, még nagyobb dugók, nincs olyan mint most, hogy minden helyre foglalás nélkül be lehet menni.

A supozás után a parton Móni által javasolt bárban babzsákokon ülve ittunk egy szokásos kókuszvizet, és képzeljétek, salsáztak és bachatáztak a homokban, volt egy pár oktató, akik táncoltak a vendégekkel, így gyorsan én is felpattantam és táncoltam az egyik fickóval. :)
Móni elég sokat mesélt a helyi életről, helyekről, és szóba került hogy előző nap Nusa Penidán jártunk. Erre elmesélte, hogy ő mekkora hülye volt, hogy majdnem ott halt meg. Tudniillik nagyon erősek az áramlatok errefelé, ezt én is olvastam, hogy nagyon kell vigyázni, mert visz víz. (Nyilván minket oda vittek sznorkelezni, ahol nem volt veszély, és a hajó is figyelt ránk, követett a vízben végig) Nusa Penida és Ceningan közötti csatornában is különösen erős az áramlat, ezt Móni tudta is, több alkalommal is megtapasztalta, míg egyszer csak tök egyedül kiment egy olyan helyre ahol senki nem volt, bement a vízbe a sziget végénél, ahol általában megtörik az irány, megfordulnak az áramlatok, és egy másodperc alatt elvitte a víz úgy, hogy annyi ideje sem volt hogy bármit elkapjon, megkapaszkodjon. Egy ideig persze hadakozott, aztán megadta magát, végül 4 órát töltött a vízben, mire hatalmas szerencséjére jött egy magán hajó éppen neki, ők mentették ki, megmentették az életét. A nagy hajók már délután 5-kor indultak utoljára, ők már mind elmentek, ráadásul a hajóról nehezen látszódik egy emberfej a hullámokban, szóval sok esélye nem volt, de ez a kis hajó éppen nekiment.
De ettől nem kell megijedni, mert mi olyan beacheken fürdünk, ami rendben van, nem ilyen áramlatos helyek, sznorkelezni is öbölben sznorkeleztünk, és nem szabad kimenni a végére.

Fogtunk egy taxit, és visszajöttünk Seminyakba, kinéztünk egy beach clubot estére, megbeszéltem az éppen itt lakó ügyfelemmel, hogy ott találkozunk végre, de neki bedöglött a robogója, mi meg odaértünk a helyre, de kiderült hogy valami angol dj house partyt ad, így nem mentünk be, hanem máshova beültünk vacsizni, meg aztán talpmasszázsra, és hazasétáltunk.
Aztán végül hasznát vettük, hogy nyitott a fürdőszobánk teteje, mert Misi közben elaludt, de bezárta az ajtót, hiába dörömböltünk és hívtuk telefonon, se kép se hang. A recepció már bezárt, nem tudtunk pótkulcsot kérni, így végül bemásztam a fürdőszoba falán a villába. :)

Puszi

Bali 11.nap képek/5

2019. március 2., szombat

Bali 11.nap képek/4

Bali 11.nap képek/3

Bali 11.nap képek/2

Bali 11.nap képek/1

Bali 11.nap

A közeli Nusa Penida szigetére mentünk. Az interneten foglaltunk túrát, mivel úgy döntöttünk az olvasottak alapján, hogy így jobban járunk, semmire nem lesz gondunk. A szervezés jó is volt, reggel 6.30-kor felvettek minket a villánknál, elvitt egy taxi Sanurba, a keleti oldalra, egy órányira innen, mert ott indulnak a hajók. Érdekes volt a reggeli ébredező várost látni, ahogy ezer millió robogóval munkába és iskolába mennek az emberek. Az utcai látkép továbbra is valami őrület, egymás mellett 10 robogó, össze-vissza mennek, az autók kerülgetik, a sávok nem is tudom miért vannak felfestve.
Sanur kikötője nagyon fejletlen, végig piac sor, főként kaják és hűtött italok, de helyi feeling, hogy enni tuti nem ennénk ott. A hajók egymás mellett sorakoztak már a kikötőben, a parton a sziklákra voltak kidobálva a kötelek, és úgy lehetett felszállni, hogy térdig kellett gázolni a vízben, onnan fellépni a hajóra.
Kb 35 percet utaztunk a 100 fős speedboot-tal, és anniyra nem dobáltak a hullámok mint gondoltuk, hazafelé már sokkal jobban, akkor még az ablakokat is be kellett húzni, mert becsapott a víz teljesen.

Nusa Penidán vagy 100 taxi várta a hajót, minket is várt egy, egész nap ő furikázott minket. Nusa Penida állítólag olyan, mint Bali volt kb 25 éve, nagyon fejletlen, elmaradott, alacsony életszínvonal, a sziget nyugati, dél-nyugati részén, ahol mi mozogtunk, még egy átlagos resort-ot sem láttunk, csak nagyon szegényes házikókat, embereket.
Az utak pedig iszonyúak voltak, mindenütt, végig kátyúk, de olyan, hogy kikerülni nem lehet, csak lassan átmenni rajta, néhol fél méter mély, szóval összességében egész nap ezeken órákat zötykölődni nem volt valami mennyei érzés. És ehhez még párosul, hogy persze itt is szembe is jönnek autók, amik nem férnek el, tehát még le is kell húzódni. És vannak a robogósok is.
A sofőrünk nagyon kedves volt, de pár szón kívül nem igazán beszélt angolull, így csak annyit kommunikáltunk, amennyit szükséges volt.

Először sznorkelezni mentünk, persze ott jutott eszembe, hogy a Balin a szálláson hagytam a búvármaszkomat, amit direkt ezért hoztam el az útra, na megérte hogy foglalta a csomagomat. :) A Crystal Bay-re vitt az autó, ahol kis picurka hajóba szálltunk, amit nem tudom hogy neveznek, de két oldalt vannak lábai a vízen. Az pedig elvitt a Manta Bay-re, ahol óriás ráják tanyáznak, hát ezeket kellett volna látnunk, de sajnos nem láttuk. Amúgy nagyon jó volt utazni a kis hajóval, nagyok voltak a hullámok, dobálta a hajót, és tetőtől talpig vizesek lettünk már az első kanyarban. (A hajóstól közben kaptam egy búvármaszkot). Egy darab ráját sem láttunk, hibáa kerestük az öbölben. :( Elmentek ottonról. Visszamentünk a Crystal Bayre, ahol korallzátonyokat és szépséges halakat lehet látni, hát ebből az utóbbi megvalósult, gyönyörű halak voltak, nem túl sok és sokfajta, de szépek voltak. Azonban az egész korallzátony úgy ahogy van halott volt, csak nyomokban lehetett néhol élő kis színes részeket látni, ez sajnos nagyon lehangoló volt. Emlékszem hogy anno Egyiptomban milyen csoda korallokat láttam, vajon hány éve nézhetett ki itt ez ugyanúgy, mielőtt lepusztult volna?

A sznorkeling után folytattuk a zötykölődést a szigeten, ebédelni vitt a muksink, a semmi küzepén lévő elég kultúráltan kinéző kis viskóba, majd mentünk tovább az Angel's Billagonghoz és a Broken Beachhez, majd végül pedig a Kelingking Beach-hez. Ezekhez nem írok semmit, csak hogy egy álom volt, a Kelingking Beach mindent visz, ott állsz és nem hiszed el hogy létezik ilyen gyönyörű hely. Ez az a híres sziklahegy, ahol egy vékony hegygerincen lehet eljutni a lejáróhoz, kb 600 természetes "lépcsőn" le lehet jutni a kristálytiszta vízhez. Legnagyobb bánatunkra arra nem volt idő, hogy megmásszuk, mert lefelé kb 50 perc lett volna, felfelé ennél több, ezt nagyon sajnáltuk. Ha újra mennék, akkor minden mást kihagynék, ide mennék rögtön reggel taxival, lemásznék, és délután pedig fel. Szóval majd legközelebb így... :)
Amúgy olyan szinten hőség volt a szigeten, hogy megállás nélkül csorgott rajtam a víz, nem volt egy négyzetcenti a bőrömön és ruhámon egész nap, ami ne lett volna vizes.
Fél 4-kor el kellett indulni vissza a kikötőbe, mikor még magasan állt a nap, hogy a fél 5-kor induló utolsó hajót elérjük. Nem is értem, hogy miért ilyen korán jön az utolsó hajó, amikor csak 7 körül kezd el sötétedni.
Sanurban a kikötőben várt a reggeli taxisunk, irány vissza Seminyak.

Nusa Penida partjai tehát maga volt a csoda, pedig csak nagyon kis részét láttuk. Estére jól elfáradtunk, nem is mentünk most először sehova, csak az itteni sarki étterembe, pihenés és dolgozás volt az esti program.

Ui: ezeket a képeket fogjátok a legjobban utálni :)

Bali 10.nap képek/1