Portugália 6.nap

Kezdünk barnák lenni...még kellene egy hét...vagy legalább pár nap...jól bírjuk itt...:)
Miután ma reggel is felfaltuk a dinnyekészletet, ma egyből mentünk a partra, hogy először itt beacheljünk, aztán induljunk tovább. Reggel apály volt, nagyon messze be lehetett a homokban sétálni a víz felé, és hosszan jöttek ki a hullámok a homokba, így tökéletes volt a benne dagonyázásban. Gyönyörű volt ahogy a vizes homokban tükröződött az ég, a sziklafal és a víz. Továbbra is jelentem, hogy az óceán vize meleg. :) Bár a szél lecsendesedett mára, és már csak lengedezett, mégis nagy hullámok voltak, bár végül még anyu is bejött a vízbe, még az sem zavarta, ha átcsapott a feje felett a hullám. Még a végén szörfös lenne belőle, ha előbb kezdte volna. :)
A délelőtti vízben heverészést követően befelé egy kis medencei úszás, jégkrémezés, aztán indultunk Praia de Marinhára, ami megint csak valami gyönyörűséges partszakasz volt. Amúgy Benagil mellett van, és minden vágyam lett volna hogy SUP-oljunk a sziklák között, de most sem jött össze. Még csak levittem volna a sok-sok lépcsőn a vízhez, és bent nem is voltak nagy hullámok, de a szélén igen, nehézkes lett volna a vízre szállás, nekem még csak-csak, de anyunak mindenképpen. Ráadásul itt nem volt komfortos a bemenetel, mert nagy kődarabokat sodort a víz, nem csak a finom homokot ami kint volt. SUP-ozást elhalasztottam máskorra. Gyönyörűséges fényképeket csináltunk a parton is, majd pedig elindultunk fent bejárni a sziklák tetején az ösvényt. Nagyon durva, hogy mindenhol végig lehet menni fent is, és itt is lélegzetelállító volt a kilátás. Még a szikla ablakok (vagy híd, kinek mi) tetején is lefotózott anyu. És persze mindezt szokásos 30-33 fokban.
Aztán úgy döntöttünk, hogy visszajövünk a szállás városkánkba, mert itt még egyik este sem vacsoráztunk, utoljára akkor itt megyünk el, és egyébként sem úgy adódott, hogy olyan helyen lettünk volna. Előtte pedig még naplementét néztünk a beach-en a homokban. Amúgy vicces, hogy kocsiból szoktunk öltözködni, reggel beteszünk mindent ami kellhet, mint ahogy Amerikában csináltuk, és aztán öltözünk a parkolóban. :) Na ma először tisztán, illatosan mentünk enni. És ide a közelbe, semmi flanc, és elájultunk, beültünk egy helyre, ahol fokhagymás disznókarajt ettünk sült krumplival, salátával, anyu sörrel, én üdítővel, nagyon-nagyon finom volt, és ez volt a legolcsóbb vacsink, 19 euró összesen. Olcsóbb, mint otthon mellettem a sörözőben ugyanez. Összesen 3 ember dolgozott benne, és volt kb 20 vendég. Kettő szakács a konyhában, és egy felszolgáló-leszedő-pultos-mosogató egyszemélyben, úgy rohangáltak mint pók a falon, a szakács is mindenes volt, simán felszolgált vagy éppen nála fizettünk, ha neki volt két másodperce. Ilyen sürgés-forgást még nem is láttunk, általában mindenhol ráérősek.

Amúgy még nem írtam a közlekedésről. Igazából csak kocsival lehet bejárni a környéket, főleg ha eldugott strandokra is megy az ember. Nekünk nagyon jó szolgálatot tesz a kis kocsink, napi 50-80 km-t megyünk átlagban, éppen hova. Viszont ezt viszonylag lassan, mert szinten mindenhol 50-el lehet menni. Waze ügyesen elnavigál bárhova, de a sebességkorlátozást nem mindenhol ismeri jól. Mindenhol körforgalom van, kb úgy érzem, hogy a megtett út felét körforgalomban töltjük. Ráadásul nyilván az esetek 95%-ban egyenesen haladunk rajta tovább. Autópályán még nem mentünk, de már nem is fogunk. A főút viszont végig fél méter magas fényvisszaverő rudakkal van a két sáv között kirakva, szerintünk emiatt nincs igazán baleset, mert előzni nem tudsz, annyival méssz, amennyivel előtted, ami max 50, elég jól kitalálták. És nincs dudálás, nyomulás, ráér mindenki. Ja, és a városban láttunk egy pár tuk-tukot is.
Autókázás során általában narancsliget, olajfa-ültetvény vagy fügesor között megy az utunk. Az itteni narancs isteni finom. Elsőre furi, mert ugyebár kezeletlen narancs, nem olyan otthoni fényes, mázas, és általában még zöldes, citromsárgás, nem olyan egyenletes narancs, azt hinnéd hogy nem érett, de pedig dehogynem, és isteni.

A hetünkbe nem fért bele, hogy elmenjünk a "világ végére", azaz Sagresbe, ami Portugália legdélebbi, Európa legnyugatabbi pontja, és amíg nem fedezték fel Amerikát, azt hitték hogy itt van a világ vége. Pedig nincs már onnan messze, mint ahol legelőször voltunk (Lagos), de akkor még úgy gondoltam máskor megyünk, aztán meg már nem akartunk oda-vissza több mint 3 órát autózni, mert a tudaton kívül, nem sokban különbözik a már látott partoktól. Meg hát mindenhonnan úgy kell hazamenni, hogy valamit még nem láttunk. :) Ezúton megjegyzem, hogy rengeteg beach-et még nem láttunk itt.

Ennyi jutott eszembe most, holnap még tudunk egy fél napot strandolni, aztán irány haza. Kb éjfélre fogunk hazaérni, úgy látom lesz vagy 3 fok. Akkor talán üres bőrönddel megyünk, és az összes létező ruhát magunkra húzzuk. Máshogy nem tudom elképzelni, főleg hogy szandálban jöttünk. :)