Nem túl jó a netünk, ezért kapjátok késve a bejegyzéseket, mert általában nem egy el este az email, rossz a térerő. Biztos a sziklák leárnyékolnak. :)
Mondtuk már, hogy szuperjó itt nekünk? Bizony az, a legjobb helyen van a szállásunk, ahol csak lehet, az 5 km hosszú homokos, homoksziklákkal övezett beach kb második harmadán. Csak egy lépés a szállodából, már nem mintha olyan sok időt töltenénk itt, de azért délelőtt ma itt voltunk pl. Ma még nagyobb szél volt, hatalmas erővel fújt, ezért óceánban fürdés szóba sem jöhetett sajnos, olyan hullámok voltak, de helyette elindultunk a vörös homokszikla tetején kirándulni, végig lehet menni fent szinte a sziklák peremén, egészen a Praia de Falesia végéig, ez 3 km volt innen. Csodaszép, nagyon sok képet csináltunk. Visszafelé pedig a lent a parton jöttünk, a hullámokban trappolva, ez kemény menet volt, mert annyira fújt a szél, hogy szinte fájt ahogy a homokszemcséket a lábunkhoz fújta. Szóval ma menetelős napunk volt, és ez még délután is így alakult. Amúgy szerintünk ma volt a legmelegebb, ha nem fújt volna a szél, valószínűleg égetett volna a nap, de így csak nagyon kellemes volt, és még este is az, este 10-kor is még 27 fok van és meleg szél fúj. A kirándulásunk után medencéztünk egyet, majd délután spontán program alakult, ahogy eddig minden nap, ma megláttuk a beach végén egy plakáton, hogy van egy homokváros valahol, és kiderült hogy nem messzeinnen, és 15. évét ünnepli és a legnagyobb a világon, ezért délután oda mentünk el, Péra településre. Hatalmasabb volt mint amire számítottunk, több méteres homokszobrok voltak benne, a rajzfilmfiguráktól híres zenészekig, együttesekig, vagy star wars figurákig. Márciustól novemberig van nyitva, elképesztő volt, évente lepusztítják, és vagy 50 szobrász építi újra, úgy, hogy minden évben más a tematika.
A homokváros után körbenéztünk Péra-ban, de még korán volt a vacsihoz, ezért kinéztem Albufeira egy részét, hogy menjünk oda. Mi egyébként szinte a peremén vagyunk, már talán éppen hogy csak Albufeirában, ami hatalmas település, na hát megtaláltuk a esti élet középpontját. Olyannyira, hogy képzeljétek, olyan sok utcán, téren keresztül volt zsibvásár, étteremhegyek, bárok, koktélozók, meccsnéző helyek, csecse-becse árusok, olyan labirintusban, hogy a végén azt sem tudtuk hol indultunk, hol parkoltunk. :) Hiába jegyeztük meg hogy volt ott egy templom, a magas épületektől bizony nem látszódott. Bármerre mentünk, mindenhol csak party. Végül meg kellett néznünk fényképinfóban, hogy hol vacsoráztunk, mert ez még az elején volt, hogy térkép alapján ahhoz vissza navigáljunk. Ekkora bazárban még sosem voltunk.
Amúgy kb pont annyi német van, mint angol.
Ja, én vacsorára piri-piri csirkét ettem, amit még nem próbáltunk, de rájöttünk hogy valami helyi specialitás, mert mindenhol van. Kiderült, hogy afrikai ördög névre keresztelt Afrikából behozott chilipaprika, tényleg nagyon csípős volt a kaja, de finom. A vacsoránk helyszíne egy olyan étterem volt, ahol a magasból a nyílt óceánra volt közvetlen rálátásunk. És ha már kajánál tartunk, imádom hogy itt még ilyenkor lehet dinnyét enni. Reggelinél alig bírjuk abbahagyni. :)
Na mára ennyi, megintcsak álmosak vagyunk, remélem holnap nem fúj ennyire a szél, és tudunk sup-olni is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése