Halihó, hogy hozzászoktatok itt a reggeli olvasgatáshoz. :) Tegnap kihagytam a beszámolót, és sorra kapom az üzeneteket hogy hiányoljátok. :) Ezek szerint jó olvasni az élményeimet.
Tegnap este fáradt voltam, és dolgoznom kellett valamennyit, utána már nem volt energiám írni.
Bizony, nagyon szuper a nyaralás, de egyben fárasztó is ám. :) Reggel korán kelünk, este későn fekszünk, napközben egy csomó élmény, mozgás, lefáradtunk rendesen. De éppen azért mert oly sok minden történik velünk, jó lesz ez a napi beszámoló arra is, hogy majd én visszaolvassam, mert így másfél hét után már szinte nem is emlékszem mi történt az első napokban, olyan távoli már. De még mindig van előttünk pár nap, sok-sok kaland. :)
Ott tartottam, hogy feljöttünk Los Angeles irányából San Francisco felé, egész pontosan San Jose-ba, egy éjszakára, este 10-re értünk fel. Ez San Franciscotól kb 1 órányira van, és azért választotta Ami, hogy ne kelljen késő este a városban bumlizni, érjünk oda, aludjunk, aztán indulhatunk a városba. Már úgy pakoltunk, hogy külön volt rakva az egy éjszakára való cuccunk, szóval nem kellett felpakolni a kocsiból sem.
A szállodában a reggeli nagyon vicces volt, mert úgy volt meghirdetve, hogy nagyon szuper a reggeli, ezt olvasta Ami a kommentekben, ehhez képest grab and go volt, vagyis ki volt rakva egy asztalkára pár dolog, és fogd és vidd. Valami kritikán aluli volt, össz-vissz előre csomagolt muffin volt, müzli szelet és zacskós zabkása, amit forró vízzel felönthettél. Ezen kívül egyfajta tea, termoszos kávé és kész. Szakadtunk a röhögéstől, hogy mi lenne, ha nem írták volna hogy nagyon jó a reggeli. És még hallottuk a recepción eljövetelünkkor, hogy valaki éppen pár nappal hosszabbított. A szoba is elég retro volt, az addigi szuper szállásokhoz képest, de hát egy éjszakára végülis mindegy. Amúgy az útközbeni 35 fokos hőmérséklet után ide érkezéskor egy gyenge 13 volt, mondhatni frissítő. :)
Érdekesség, hogy San José a Szilícium-völgy központja, így miután irányt vettünk a város felé, egy csomó cég központját láttuk, mint Oracle, eBay, Evernote, Google.
San Francisco tele van öblökkel, nagyon érdekes, bármerre nézel vizet látsz, kb Balaton méretű belső öböllel. 17 fokig ment a higanyszál napközben, napsütés mellett, azonban elég hűvös volt ez, mert itt szinte mindig, mindenhol fúj a szél. De a víz közelében pláne. Tudni kell San Franciscoról, hogy a köd városának nevezik, mert tavasszal és nyáron jellemzően köd borítja, utánaolvastam hogy miért:
Szendvicsként szorul be a melegebb légrétegek alá a Csendes-ócenáról áramló hidegebb, párásabb, így nehezebb levegő San Franciscóban. A hűvös levegő nyugat felé áramlik azért, hogy helyet cseréljen az ország belsejében, a Central Valley fölött felmelegedő, majd feláramló légtömegekkel. Tavasszal és nyáron a parthoz közelebb alakul ki magasnyomás az óceán fölött, megváltoztatva a széljárást. Ez utóbbi miatt módosul a Brit-Kolumbiától dél felé tartó kaliforniai tengeráramlat, amely eltávolodik a parttól. Az áramlat meleg vize helyére hűvösebb víz áramlik fel a mélyből. Amikor ez a part felé fújó széllel találkozik, a vízgőz apró vízcseppekké csapódik ki: ez a köd.
A hűvös légrégeg alul rendszeresen köddel borítja a Golden Gate híd környékét, felül pedig vékony felhőréteg látható.
Itt nyáron sincs 20 foknál melegebb, ezt tudtuk is, végig 17 fokot mutatott az időjáráselőrejelzés, erre számítottunk. Azonban valószínűleg ajándékként kaptuk a Los Angelesi kivételes hideg után, hogy hétágra sütött a nap, és nem volt köd! Egyáltalán. Sokan utaznak ide úgy, hogy nem tudják megnézni a Golden Gate-et, mert köd borítja, és ez a gyakoribb, nem pedig a tiszta idő, na hát nekünk olyan tiszta volt, hogy kívánni sem lehetett volna jobbat. Ezért biztosra menve első utunk a hídhoz vezetett, átmentünk rajta, megálltunk view pontnál, és persze millió fotót csináltunk. Amiről később kiderült, hogy nagyjából kuka az összes, mert közel sem olyan jó képek, mint amit egy nappal később, ma készítettünk.
Szóval pompás látvány terült elénk, a város felhőkarcolói, a piros Golden Gate híd, a kikötők, és az Alcatraz szigete. Engem ekkor még nem érintett meg annyira a város, még a teljesen más hangulatú Los Angeles környéke járt a fejemben, de aztán ma már "megérkeztem", és egy csoda ez a hely.
A Golden Gate híd az USA második leghosszabb függőhídja, elkészültekor még első volt. Két hatalmas acélkonzolja között 1280 méter víz húzódik. Kibírta az 1989-es 7,1 erősségű földrengést, és fennállása óta csak háromszor kellett lezárni, erős szél miatt. Sok filmnek helyszíne, illetve kb 1600 öngyilkosságnak is. 227 méter magas, és teljes hosszúsága pedig 2737 méter.
Engem nem is maga a híd kápráztatott el elsőre, hanem az egész környezete, az óceán, a város és a híd együtt.
A hídnézés után megkerestük a 39-es pier-t (móló), van belőle talán összesen 40, ezek nem olyan kis mólók mint amiket mi szoktunk látni, hanem hatalmas nagyok, hosszan benyúlnak a víz fölé. Egész épületek vannak rájuk építve. A 39-esnél egy központ van, éttermekkel, üzletekkel, zenészekkel. Itt kajáltunk, körbenéztünk, aztán mentünk a 33-as pier-hez, mert délután innen indult az Alcatraz-ba a hajó. Tamival ketten mentünk át, még otthonról megvettük a jegyet, Ami már látta, Zsófi pedig valamiért nem volt annyira kíváncsi rá. Közben Edit pedig lecsatlakozott rólunk, itt San Franciscoban, mert vannak a közelben rokonai, és a következő napokat velük tölti. Tehát Tamival kettesben mentünk át Alcatraz, a híres börtön szigetre. Nagyon közel van a parthoz, 2 kilométerre. Felszálltunk a hajóra, majd megfagytunk kb 5 perc múlva. Igaz persze hogy kint voltunk a fedélzeten, de hát egyszer vagyunk itt, miért bújnánk el alul. Iszonyatos erejű szél volt, és tudtuk előre hogy fel kell öltözni, de még így is kockára fagytunk, tarajos hullámok mögött azonban a város megintcsak valami elképesztő látványt nyújtott az út során. Távolról a város valami gyönyörűséges. A szigetre átérve már jobb volt a szél, de még mindig nagyon hideg volt, körbejártuk, volt fülhallgatós angol nyelvű guide, ami elég jól volt megcsinálva, mert nem egy szimpla mesélő volt, hanem rabok meséltek, hangeffektekkel, irányítva hogy merre menj, hova nézz be, mit látsz, stb. A sziget szolgált világítótoronyként, erődként, és később 29 éven át katonai börtönként.
Egy legenda szerint a szigetet körülvevő öblöt benépesítő cápák miatt innen lehetetlen volt megszökni. De ez nem igaz: a Szikla környéki vizekben ugyanis csak közepes termetű, dögevő cápák élnek, amelyek nem veszélyesek emberre. Sokkal veszélyesebb az örvénylő, kiszámíthatatlan és hideg víz. Hivatalosan mindössze két ember ért partot: az egyik egy szállítóhajó fedélzetén, a másik pedig az öböl átúszása után, ám őket azonnal elfogták a hatóságok.
Mi cápát nem láttunk, de a jeges szélben a jéghideg vízhőmérsékletet el tudtuk képzelni. Nagyon durva volt egyébként a szigeten látni, hogy mennyire közel van a város, a rabok mégis tudták hogy nem tudnak odajutni.
Az Alcatraz után vacsiztunk, és megnéztük a Pier 39-nél a fókákat, ahol egész kolónia él a fastégeken hasukat süttetve. 1600 példány kb. A tudósok nem tudják az okát, hogy miért kerültek ide. Persze büdösek voltak, meg nagy ricsajt csaptak.
Elérkeztünk az estéhez, a következő szállásunk San Francisco egy kertvárosi negyedében van, egy laguna mellett, ahol egy igazán retro szállás várt minket, sok minden hagy kívánni valót maga után, főleg a fürdőszoba, és hamar kiderült hogy túl nagy reggelire itt sem számíthatunk, mert itt is fogd és vidd van. Úgyhogy rögtön el is mentünk a szupermarketbe reggelit, meg némi gyümölcsöt venni magunknak. A durva az az, hogy ez a szállás állítólag jóval drágább volt, mint a Los Angeles-i Hyatt, szóval totál kiszámíthatatlan, mit kapsz. De csak két éjszakát vagyunk itt, megint csak nem volt érdemes máshova továbbállnunk. Viszont nem találkoztunk még ezelőtt ilyennel, legalábbis szálloda esetében, hogy minden szálloda 500 dollár körüli összeget lefoglal a bankkártyáról depositként, és mivel mi már a negyedik szállodánál járunk, Ami már a negyedik deposit kifizetésénél jár, amit majd 30 nap múlva adnak vissza. Így kell finanszíroztatni a gazdaságot. :)
Elérkeztünk a ma reggelhez, a 10. naphoz, ami megint csodaszép napsütéses, így lent a kertben a még harmatos fűben tarthattunk jógát, kellemesen meleg szélvédett 15 fokban, ami nagyon jól esett mindannyiunknak.
Aztán reggeli után irány újra a város, ámultunk és bámultunk, és valahogy az egész napunk középpontja a Golden Gate volt, minden irányból megnéztük, felmentünk mellette a domboldalra a kilátó pontokhoz, valami mesés volt. Egyszerűen nem tudtuk levenni a tekintetünket a hídról és a mögötte húzódó felhőkarcolókról. Perszehogy millió fényképet csináltunk, és azon nevettünk, hogy majd össze kellene számolni, kinek hány képe van a hídról. Lazulás is volt, a híd lábánál az öbölben lementünk egy fancy kis nyugodt helyre borozni.
Miután tényleg minden létező irányból megcsodáltuk a hidat, jópárszor elmondva hogy milyen szerencsések vagyunk hogy egyáltalán láthattuk, nem volt köd, a híres cable car felé vettük az irányt, az itteni híres kézi vezérlésű villamosra szálltunk fel, ami le-föl megy a meredek utcákon, és nyitott, az oldalán lógva lehet utazni. Kipróbáltuk, érdekes volt, vicces, és a végállomáson a vezető bácsi még egy pár fotót is csinált rólunk, azt hittük borravaló reményében, de nem, csupán kedvességből.
Apropó, meredek utcák. Ezt kifelejtettem a beszámolóból. Egész San Francisco le és fel, le és fel. Meredek utcák vannak, ami mindkét irányból páratlan látvány. És tegnap is és ma is végig mentünk a híres Lombard Street-en, a világ legkanyargósabb utcáján.
http://www.erdekesvilag.hu/lombard-street-a-vilag-legkanyargosabb-utcaja/
Villamos után újra bevettük a Pier 39-et, és az egyik éttermét, ezúttal a Bubba Gump éttermében ettünk, amely a Forrest Gump című filmre van felépítve. Minden arról szól az étteremben, a képek, táblák, megy a film folyamatosan a tévében, állítólag a pincérek még kérdéseket is tesznek fel az asztalnál ülőkhöz a filmhez kapcsolódóan, de ezt mi nem tapasztaltuk. Hangulatos az egész, ráadásul a móló végén van, ezért a nagy ablakokból mindenütt a Golden Gate-öböl látszik.
Este még el akartunk menni egy skybar-ba, de sajnos amit kinéztünk nem találtuk meg, azon a címen bizony nem volt, egy másikhoz nem voltunk kellőképpen felöltözve, azt nem próbáltuk meg, végül aztán már olyan fáradtak voltuk a nap végén, hogy inkább hazajöttünk.
Összegezve, tetszik nagyon ez a város. Első nap még nem fogott meg annyira, de ma már igen. Holnap viszont továbbállunk, a Lake Tahoe-hoz, amit kb 4,5 óra autóútra van, de úgy megyünk, hogy közben megállunk Napa Valley híres borvidékén, és kóstolunk illetve evezünk egy csatornán. Mert eddig még nem sokat eveztünk, ez a nyaralás most úgy látszik a tervekkel ellentétben eddig nem erről szólt. :)
Jó sokat írtam, nem lehet panasz... :) puszi
Tegnap este fáradt voltam, és dolgoznom kellett valamennyit, utána már nem volt energiám írni.
Bizony, nagyon szuper a nyaralás, de egyben fárasztó is ám. :) Reggel korán kelünk, este későn fekszünk, napközben egy csomó élmény, mozgás, lefáradtunk rendesen. De éppen azért mert oly sok minden történik velünk, jó lesz ez a napi beszámoló arra is, hogy majd én visszaolvassam, mert így másfél hét után már szinte nem is emlékszem mi történt az első napokban, olyan távoli már. De még mindig van előttünk pár nap, sok-sok kaland. :)
Ott tartottam, hogy feljöttünk Los Angeles irányából San Francisco felé, egész pontosan San Jose-ba, egy éjszakára, este 10-re értünk fel. Ez San Franciscotól kb 1 órányira van, és azért választotta Ami, hogy ne kelljen késő este a városban bumlizni, érjünk oda, aludjunk, aztán indulhatunk a városba. Már úgy pakoltunk, hogy külön volt rakva az egy éjszakára való cuccunk, szóval nem kellett felpakolni a kocsiból sem.
A szállodában a reggeli nagyon vicces volt, mert úgy volt meghirdetve, hogy nagyon szuper a reggeli, ezt olvasta Ami a kommentekben, ehhez képest grab and go volt, vagyis ki volt rakva egy asztalkára pár dolog, és fogd és vidd. Valami kritikán aluli volt, össz-vissz előre csomagolt muffin volt, müzli szelet és zacskós zabkása, amit forró vízzel felönthettél. Ezen kívül egyfajta tea, termoszos kávé és kész. Szakadtunk a röhögéstől, hogy mi lenne, ha nem írták volna hogy nagyon jó a reggeli. És még hallottuk a recepción eljövetelünkkor, hogy valaki éppen pár nappal hosszabbított. A szoba is elég retro volt, az addigi szuper szállásokhoz képest, de hát egy éjszakára végülis mindegy. Amúgy az útközbeni 35 fokos hőmérséklet után ide érkezéskor egy gyenge 13 volt, mondhatni frissítő. :)
Érdekesség, hogy San José a Szilícium-völgy központja, így miután irányt vettünk a város felé, egy csomó cég központját láttuk, mint Oracle, eBay, Evernote, Google.
San Francisco tele van öblökkel, nagyon érdekes, bármerre nézel vizet látsz, kb Balaton méretű belső öböllel. 17 fokig ment a higanyszál napközben, napsütés mellett, azonban elég hűvös volt ez, mert itt szinte mindig, mindenhol fúj a szél. De a víz közelében pláne. Tudni kell San Franciscoról, hogy a köd városának nevezik, mert tavasszal és nyáron jellemzően köd borítja, utánaolvastam hogy miért:
Szendvicsként szorul be a melegebb légrétegek alá a Csendes-ócenáról áramló hidegebb, párásabb, így nehezebb levegő San Franciscóban. A hűvös levegő nyugat felé áramlik azért, hogy helyet cseréljen az ország belsejében, a Central Valley fölött felmelegedő, majd feláramló légtömegekkel. Tavasszal és nyáron a parthoz közelebb alakul ki magasnyomás az óceán fölött, megváltoztatva a széljárást. Ez utóbbi miatt módosul a Brit-Kolumbiától dél felé tartó kaliforniai tengeráramlat, amely eltávolodik a parttól. Az áramlat meleg vize helyére hűvösebb víz áramlik fel a mélyből. Amikor ez a part felé fújó széllel találkozik, a vízgőz apró vízcseppekké csapódik ki: ez a köd.
A hűvös légrégeg alul rendszeresen köddel borítja a Golden Gate híd környékét, felül pedig vékony felhőréteg látható.
Itt nyáron sincs 20 foknál melegebb, ezt tudtuk is, végig 17 fokot mutatott az időjáráselőrejelzés, erre számítottunk. Azonban valószínűleg ajándékként kaptuk a Los Angelesi kivételes hideg után, hogy hétágra sütött a nap, és nem volt köd! Egyáltalán. Sokan utaznak ide úgy, hogy nem tudják megnézni a Golden Gate-et, mert köd borítja, és ez a gyakoribb, nem pedig a tiszta idő, na hát nekünk olyan tiszta volt, hogy kívánni sem lehetett volna jobbat. Ezért biztosra menve első utunk a hídhoz vezetett, átmentünk rajta, megálltunk view pontnál, és persze millió fotót csináltunk. Amiről később kiderült, hogy nagyjából kuka az összes, mert közel sem olyan jó képek, mint amit egy nappal később, ma készítettünk.
Szóval pompás látvány terült elénk, a város felhőkarcolói, a piros Golden Gate híd, a kikötők, és az Alcatraz szigete. Engem ekkor még nem érintett meg annyira a város, még a teljesen más hangulatú Los Angeles környéke járt a fejemben, de aztán ma már "megérkeztem", és egy csoda ez a hely.
A Golden Gate híd az USA második leghosszabb függőhídja, elkészültekor még első volt. Két hatalmas acélkonzolja között 1280 méter víz húzódik. Kibírta az 1989-es 7,1 erősségű földrengést, és fennállása óta csak háromszor kellett lezárni, erős szél miatt. Sok filmnek helyszíne, illetve kb 1600 öngyilkosságnak is. 227 méter magas, és teljes hosszúsága pedig 2737 méter.
Engem nem is maga a híd kápráztatott el elsőre, hanem az egész környezete, az óceán, a város és a híd együtt.
A hídnézés után megkerestük a 39-es pier-t (móló), van belőle talán összesen 40, ezek nem olyan kis mólók mint amiket mi szoktunk látni, hanem hatalmas nagyok, hosszan benyúlnak a víz fölé. Egész épületek vannak rájuk építve. A 39-esnél egy központ van, éttermekkel, üzletekkel, zenészekkel. Itt kajáltunk, körbenéztünk, aztán mentünk a 33-as pier-hez, mert délután innen indult az Alcatraz-ba a hajó. Tamival ketten mentünk át, még otthonról megvettük a jegyet, Ami már látta, Zsófi pedig valamiért nem volt annyira kíváncsi rá. Közben Edit pedig lecsatlakozott rólunk, itt San Franciscoban, mert vannak a közelben rokonai, és a következő napokat velük tölti. Tehát Tamival kettesben mentünk át Alcatraz, a híres börtön szigetre. Nagyon közel van a parthoz, 2 kilométerre. Felszálltunk a hajóra, majd megfagytunk kb 5 perc múlva. Igaz persze hogy kint voltunk a fedélzeten, de hát egyszer vagyunk itt, miért bújnánk el alul. Iszonyatos erejű szél volt, és tudtuk előre hogy fel kell öltözni, de még így is kockára fagytunk, tarajos hullámok mögött azonban a város megintcsak valami elképesztő látványt nyújtott az út során. Távolról a város valami gyönyörűséges. A szigetre átérve már jobb volt a szél, de még mindig nagyon hideg volt, körbejártuk, volt fülhallgatós angol nyelvű guide, ami elég jól volt megcsinálva, mert nem egy szimpla mesélő volt, hanem rabok meséltek, hangeffektekkel, irányítva hogy merre menj, hova nézz be, mit látsz, stb. A sziget szolgált világítótoronyként, erődként, és később 29 éven át katonai börtönként.
Egy legenda szerint a szigetet körülvevő öblöt benépesítő cápák miatt innen lehetetlen volt megszökni. De ez nem igaz: a Szikla környéki vizekben ugyanis csak közepes termetű, dögevő cápák élnek, amelyek nem veszélyesek emberre. Sokkal veszélyesebb az örvénylő, kiszámíthatatlan és hideg víz. Hivatalosan mindössze két ember ért partot: az egyik egy szállítóhajó fedélzetén, a másik pedig az öböl átúszása után, ám őket azonnal elfogták a hatóságok.
Mi cápát nem láttunk, de a jeges szélben a jéghideg vízhőmérsékletet el tudtuk képzelni. Nagyon durva volt egyébként a szigeten látni, hogy mennyire közel van a város, a rabok mégis tudták hogy nem tudnak odajutni.
Az Alcatraz után vacsiztunk, és megnéztük a Pier 39-nél a fókákat, ahol egész kolónia él a fastégeken hasukat süttetve. 1600 példány kb. A tudósok nem tudják az okát, hogy miért kerültek ide. Persze büdösek voltak, meg nagy ricsajt csaptak.
Elérkeztünk az estéhez, a következő szállásunk San Francisco egy kertvárosi negyedében van, egy laguna mellett, ahol egy igazán retro szállás várt minket, sok minden hagy kívánni valót maga után, főleg a fürdőszoba, és hamar kiderült hogy túl nagy reggelire itt sem számíthatunk, mert itt is fogd és vidd van. Úgyhogy rögtön el is mentünk a szupermarketbe reggelit, meg némi gyümölcsöt venni magunknak. A durva az az, hogy ez a szállás állítólag jóval drágább volt, mint a Los Angeles-i Hyatt, szóval totál kiszámíthatatlan, mit kapsz. De csak két éjszakát vagyunk itt, megint csak nem volt érdemes máshova továbbállnunk. Viszont nem találkoztunk még ezelőtt ilyennel, legalábbis szálloda esetében, hogy minden szálloda 500 dollár körüli összeget lefoglal a bankkártyáról depositként, és mivel mi már a negyedik szállodánál járunk, Ami már a negyedik deposit kifizetésénél jár, amit majd 30 nap múlva adnak vissza. Így kell finanszíroztatni a gazdaságot. :)
Elérkeztünk a ma reggelhez, a 10. naphoz, ami megint csodaszép napsütéses, így lent a kertben a még harmatos fűben tarthattunk jógát, kellemesen meleg szélvédett 15 fokban, ami nagyon jól esett mindannyiunknak.
Aztán reggeli után irány újra a város, ámultunk és bámultunk, és valahogy az egész napunk középpontja a Golden Gate volt, minden irányból megnéztük, felmentünk mellette a domboldalra a kilátó pontokhoz, valami mesés volt. Egyszerűen nem tudtuk levenni a tekintetünket a hídról és a mögötte húzódó felhőkarcolókról. Perszehogy millió fényképet csináltunk, és azon nevettünk, hogy majd össze kellene számolni, kinek hány képe van a hídról. Lazulás is volt, a híd lábánál az öbölben lementünk egy fancy kis nyugodt helyre borozni.
Miután tényleg minden létező irányból megcsodáltuk a hidat, jópárszor elmondva hogy milyen szerencsések vagyunk hogy egyáltalán láthattuk, nem volt köd, a híres cable car felé vettük az irányt, az itteni híres kézi vezérlésű villamosra szálltunk fel, ami le-föl megy a meredek utcákon, és nyitott, az oldalán lógva lehet utazni. Kipróbáltuk, érdekes volt, vicces, és a végállomáson a vezető bácsi még egy pár fotót is csinált rólunk, azt hittük borravaló reményében, de nem, csupán kedvességből.
Apropó, meredek utcák. Ezt kifelejtettem a beszámolóból. Egész San Francisco le és fel, le és fel. Meredek utcák vannak, ami mindkét irányból páratlan látvány. És tegnap is és ma is végig mentünk a híres Lombard Street-en, a világ legkanyargósabb utcáján.
http://www.erdekesvilag.hu/lombard-street-a-vilag-legkanyargosabb-utcaja/
Villamos után újra bevettük a Pier 39-et, és az egyik éttermét, ezúttal a Bubba Gump éttermében ettünk, amely a Forrest Gump című filmre van felépítve. Minden arról szól az étteremben, a képek, táblák, megy a film folyamatosan a tévében, állítólag a pincérek még kérdéseket is tesznek fel az asztalnál ülőkhöz a filmhez kapcsolódóan, de ezt mi nem tapasztaltuk. Hangulatos az egész, ráadásul a móló végén van, ezért a nagy ablakokból mindenütt a Golden Gate-öböl látszik.
Este még el akartunk menni egy skybar-ba, de sajnos amit kinéztünk nem találtuk meg, azon a címen bizony nem volt, egy másikhoz nem voltunk kellőképpen felöltözve, azt nem próbáltuk meg, végül aztán már olyan fáradtak voltuk a nap végén, hogy inkább hazajöttünk.
Összegezve, tetszik nagyon ez a város. Első nap még nem fogott meg annyira, de ma már igen. Holnap viszont továbbállunk, a Lake Tahoe-hoz, amit kb 4,5 óra autóútra van, de úgy megyünk, hogy közben megállunk Napa Valley híres borvidékén, és kóstolunk illetve evezünk egy csatornán. Mert eddig még nem sokat eveztünk, ez a nyaralás most úgy látszik a tervekkel ellentétben eddig nem erről szólt. :)
Jó sokat írtam, nem lehet panasz... :) puszi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése