Hey guys, :)
Tegnap írtam, hogy a Golden Gate hidat minden szögből megnéztük tegnap. De képzeljétek, volt egy gyönyörű naplementénk is tökéletes időzítéssel. Teljesen véletlenül. :) Éppen az utcákat róttuk még céltalanul, nézelődés szintjén, amikor egy felfelé vezető útra tévedtünk a még mindig szupermenő autónkkal, és végigmenve rajta a város egy nagyon magas pontján találtuk magunkat, a Telegraph Hill-en, Colombus szoborral és tökéletes kilátással a Golden Gate hídra és az Alcatrazra. Éppen neplementében. Jobban ki sem lehetett volna számolni az időzítést. Elég szép volt. :)
Milyen érdekes, míg mi azt mondjuk, hogy elég jó vagy nem olyan rossz, addig az amerikaiak szuperlatívuszokban beszélnek, mint hogy amazing, vagy gorgious. ;)
Azt még nem írtam, hogy San Franciscoban egy csomó emeletes ház erkélyén létrák vannak, nagyon jól néz ki. Azt nem tudom hogy milyen betörési arány van a városban, mert a betörőnek ez elég kedvez, hogy simán feljuthatnak a felsőbb emeletekre.
Este pedig feltűnt, hogy a városban nincsenek fényreklámok az épületek tetején, nem világít messziről a hotelek neve például. És óriásplakátok sincsenek.
Ami viszont van, sőt szinte minden sarkon, az Starbucks. Ott pedig van Wifi. Mivel nem vettünk internetet, mert nem tudták beaktiválni a telefonunkra, ezért csak a szállásokon van wifink, napközben nincs. De a navigációhoz, keresésekhez kell, így tökélyre fejlesztettük a wifi-halászatot. Csak megállunk kocsival egy Starbucks előtt, felcsatlakozunk, megnézzük amit épp kell és már gurulhatunk is tovább.
Most úgy látszik kalandozva jut eszembe pár dolog. :)
Írtam már hogy tetszenek az élelmiszer üzletek, minden olyan gusztusos, szép, igényes a csomagolás. Képzeljétek, szinte minden visszazárható. A reggelire vett 6 szeletes sonka is, vagy szeletelt pucolt répa. De a pultnàl a felvágottat is simítózáras zacsiba teszik, nagyon jó. Amúgy mindenből van konyhakész, azaz hámozott, szeletelt, amit csak enni kell. Felvágottból, zöldségből, gyümölcsből. Lusták ezek az amerikaiak úgy tűnik. De nekünk most jól jön, mert így nem kell különösebben semmi evőeszköz, semmi hozzá.
Na és akkor a mai napról... Reggel elindultunk San Francisco-ból NAPA Valley-be, a világhírűvé vált borvidékre. Ide a világ minden tájáról jönnek turisták, hatalmas terület, rengeteg borászattal. Érdekesség, hogy másfél évszázadda ezelőtt magyarok alapozták meg a NAPA völgyi és szomszédos Sonoma völgyi borkultúrát, egy bizonyos Haraszti Ágoston személyében.
San Francisco-tól másfél óra autóút volt NAPA város főutcája, ahol a NAPA folyó csörgedezik, na itt rögtön deszát fújtunk és irány evezni. Jó két órát töltöttünk a vízen, meg közben pihenésképpen egy stégen, nagyon kellemes 26 fok volt.
Az evezés után pedig elmentünk két borospincébe, az elsőben végigkóstoltunk egy szortimentet, a másodikból pedig csak elhoztunk egy üveggel. Igazából nem is pince volt, hanem normális épületek, gyönyörű kerttel a szép rendben sorakozó szőlőtőkék között. Idilli volt. A második helyről már csak elhoztunk egy üveggel, mert még 3 óra út állt előttünk hogy az utolsó állomásunkra érjünk, a Lake Tahoe-hoz. Zsófi vezetett, mert ő egyedül nem ivott bort, hősiesen lenyomta a nagyon kanyargós utat sötétben, holott utál sötétben vezetni. Este fél 11-re értünk ide a Lake Tahoe-hoz, ahol holnaptól új izgalmak várnak ránk.
Most alvás, nagyon fáradtak vagyunk.
Képzeljétek viszont nekem sajnos ma egyik pillanatról a másikra felhólyagosodott a hátam, ahol pár napja leégtem. Még életemben nem volt nekem ilyen, viszont a szerencse, hogy egyáltalán nem fáj, a leégés után is csak egy icipicit húzódott. Ma még mikor bementünk evezni nem volt semmi, majd mikor kijöttünk, akkor már tele volt hólyagocskával a hátam, pedig póló volt rajtam. Remélem amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan holanpra el is múlik.
puszi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése