Hazaérkezés

Újra itthon... :(
De kalandos volt a hazaérkezés, mert majdnem Svájcban maradtunk.
Reggel 6-kor indult a buszunk a sípályáról a reptérre, úgy számoltuk, hogy 11 körül oda is érünk, mert ha kifelé 6 óra volt az út, akkor visszafelé elég lesz 5 is a hegyről lefelé. Bekészítettük a kártyákat, hogy majd a reptéren a kávézóban várakozva tudjunk pár partit játszani.
Azonban mivel a héten esett a hó, nem azon az úton jöttünk mint mentünk, kikerültük a havas hágót, de több helyen is dugó volt, főként az autópálya kapuknál, így végül 13.00-kor értünk a svájci határra, ahonnan még 10 perc a reptér, és nekünk pedig 13.20 volt a reptéri kapuzárás időpontja. Lehetetlen küldetés, főként hogy a határon fél órás procedúrával szoktak átengedni... Na, végül 13.10-kor álltunk meg a reptér előtt, persze rossz helyen, és aztán futáááás, végigsprinteltük a repteret, a security-nál hosszú sor, vetkőzés, kipakolás, becsipogás, motozás, aztán sprintelés a zsúfolt reptéren, felváltva kiabálva, hogy pardon és sorry. 😊 Rá kellett jönni hogy az egész hetes síelés után a kardiónk nulla, legalábbis kabátban, csizmában, kézipoggyászt fogva szaladva közben öltözve. 😊 Végül elértük s gépet, de csak mert késett 10 percet, és nem busszal vittek ki, hanem az épületre volt rácsatlakoztatva, így az utolsó percben befutottunk a célba, vagyis a kapuhoz.
A tüdőnket kiköptük, alig vártuk hogy felszállás után elkölthessük euróinkat narancslére. 😊
Most már itthon, levághatjuk a karszalagjainkat.

Síelős kalandjaink itt most befejeződtek. :(