Hello mindenkinek!
Már egy nap után úgy érzem annyi élmény fog érni a következő két hétben, hogy jobb lesz ha leírok pár dolgot, és ti olvashatjátok, én pedig nem fogom elfelejteni, hogy miket is láttam. Ráadásul az időeltolódás miatt is nehéz üzeneteket küldeni. Amikor itt éjszaka van, otthon nappal, és fordítva.
Kezdem az utazással, már nagyon izgultam, de mindannyian előtte még sokat dolgoztunk, keveset aludtunk előző éjjel, szóval jó fáradtan indultunk útnak. Az első gépünk Budapestről Torontóba ment, 9 és fél óra utazás az Air Canada járatával, de végül késtünk, 10 óra lett belőle. Ezt nagyon jól viseltük, habár meglepő módon a gép nagyon fapados volt, semmi kényelem, se egy filmnézős monitor, se semmi. Végig beszélgettünk, pihengettünk, nézelődtünk. De legalább kaját és italt kaptunk, többször is. Budapestről otthoni idő szerint 12.00-kor indultunk, és Kanadában ottani idő szerint 16.00-kor szálltunk le, ami otthoni idő szerint 22.00 óra volt, 6 óra időeltolódás. Lett volna két óránk az újabb gépbe való beszállásig, de végül éppen hogy csak odaértünk időre, úgy hogy még kajálni sem tudtunk, pedig akartunk, mert annyi időt elvett a biztonsági átvilágítás. Már Ferihegyen is kifaggattak minket a kanadai járatnál, hogy hova megyünk, kivel megyünk, meddig akarunk maradni, mit fogunk csinálni, stb, és Torontóban ezt megspékelték azzal, hogy még a gépből is csak útlevél fénykép felmutatásával lehetett kiszállni, majd az USA-ba átszállás miatt ujjlenyomat-levétel, stb. Persze nem működtek az erre szolgáló automaták, vagy legalábbis rosszul olvasta be a nevemet, és letiltott, a többieknek meg az ujjlenyomatnál akadt el, úgyhogy ügyintézőhöz kellett menni. És mire levették minden ujjunkról a mintát, kifaggattak megint, addigra úgy elment az idő, hogy már indult is a gépünk. Ez újabb 5 órás út volt, és még mindig végig világosban, nagyon furcsa volt, hogy már rég sötétnek "kellene" lennie, de még mindig süt a nap. Addigra sötétedett be, mikor leszálltunk Los Angeslesben, itteni idő szerint 21.00-kor, otthoni idő szerint már vasárnap reggel 6.00-kor. Ezt a második utat már rosszabbul bírtuk, pedig itt már jobb volt a színvonal, nagyobb volt a hely, minden ülésben monitor, filmet lehetett nézni, zenét hallgatni, de olyan fáradtak voltunk, hogy én inkább aludni próbáltam, de nem igazán tudtam.
Elmentük a shuttle busszal a kocsibérlőig, és felvettük a kocsinkat, ahol a lefoglaltnál egy még sokkal jobbat kaptunk, mivel a Tamarának éppen akkor van a szülinapja mint az ügyintézőnek, szóval egy hatalmas nagy, gyönyörű, kényelmes, igazán Amerikába illő Ford Expedition, húúúúú, eszméletlen vagányak vagyunk vele.
A szállásunk nagyon szuper, nincs is messze a reptértől, ami meglepő módon a városban van, nem pedig messze kint valahol. 15 milliós városban vagyunk, de elindultunk navigáció nélkül, mert még nem tudtunk venni internetet a reptéren, és olyan jók voltunk, hogy pár visszafordulással ide is jutottunk, gps nélkül, csak belőve előre a térképen. :) Nagyon vicces volt viszont, hogy a szálláson felszámíttak 500 dollár party fee-t, mert öten lányok érkeztünk, és ezek azt hitték majd nagy partit csapunk, hehe. :)
Tehát így csináltunk 24 órás napból végül 33 órásat, még mindig tartott, még mindig... :)
Már egy nap után úgy érzem annyi élmény fog érni a következő két hétben, hogy jobb lesz ha leírok pár dolgot, és ti olvashatjátok, én pedig nem fogom elfelejteni, hogy miket is láttam. Ráadásul az időeltolódás miatt is nehéz üzeneteket küldeni. Amikor itt éjszaka van, otthon nappal, és fordítva.
Kezdem az utazással, már nagyon izgultam, de mindannyian előtte még sokat dolgoztunk, keveset aludtunk előző éjjel, szóval jó fáradtan indultunk útnak. Az első gépünk Budapestről Torontóba ment, 9 és fél óra utazás az Air Canada járatával, de végül késtünk, 10 óra lett belőle. Ezt nagyon jól viseltük, habár meglepő módon a gép nagyon fapados volt, semmi kényelem, se egy filmnézős monitor, se semmi. Végig beszélgettünk, pihengettünk, nézelődtünk. De legalább kaját és italt kaptunk, többször is. Budapestről otthoni idő szerint 12.00-kor indultunk, és Kanadában ottani idő szerint 16.00-kor szálltunk le, ami otthoni idő szerint 22.00 óra volt, 6 óra időeltolódás. Lett volna két óránk az újabb gépbe való beszállásig, de végül éppen hogy csak odaértünk időre, úgy hogy még kajálni sem tudtunk, pedig akartunk, mert annyi időt elvett a biztonsági átvilágítás. Már Ferihegyen is kifaggattak minket a kanadai járatnál, hogy hova megyünk, kivel megyünk, meddig akarunk maradni, mit fogunk csinálni, stb, és Torontóban ezt megspékelték azzal, hogy még a gépből is csak útlevél fénykép felmutatásával lehetett kiszállni, majd az USA-ba átszállás miatt ujjlenyomat-levétel, stb. Persze nem működtek az erre szolgáló automaták, vagy legalábbis rosszul olvasta be a nevemet, és letiltott, a többieknek meg az ujjlenyomatnál akadt el, úgyhogy ügyintézőhöz kellett menni. És mire levették minden ujjunkról a mintát, kifaggattak megint, addigra úgy elment az idő, hogy már indult is a gépünk. Ez újabb 5 órás út volt, és még mindig végig világosban, nagyon furcsa volt, hogy már rég sötétnek "kellene" lennie, de még mindig süt a nap. Addigra sötétedett be, mikor leszálltunk Los Angeslesben, itteni idő szerint 21.00-kor, otthoni idő szerint már vasárnap reggel 6.00-kor. Ezt a második utat már rosszabbul bírtuk, pedig itt már jobb volt a színvonal, nagyobb volt a hely, minden ülésben monitor, filmet lehetett nézni, zenét hallgatni, de olyan fáradtak voltunk, hogy én inkább aludni próbáltam, de nem igazán tudtam.
Elmentük a shuttle busszal a kocsibérlőig, és felvettük a kocsinkat, ahol a lefoglaltnál egy még sokkal jobbat kaptunk, mivel a Tamarának éppen akkor van a szülinapja mint az ügyintézőnek, szóval egy hatalmas nagy, gyönyörű, kényelmes, igazán Amerikába illő Ford Expedition, húúúúú, eszméletlen vagányak vagyunk vele.
A szállásunk nagyon szuper, nincs is messze a reptértől, ami meglepő módon a városban van, nem pedig messze kint valahol. 15 milliós városban vagyunk, de elindultunk navigáció nélkül, mert még nem tudtunk venni internetet a reptéren, és olyan jók voltunk, hogy pár visszafordulással ide is jutottunk, gps nélkül, csak belőve előre a térképen. :) Nagyon vicces volt viszont, hogy a szálláson felszámíttak 500 dollár party fee-t, mert öten lányok érkeztünk, és ezek azt hitték majd nagy partit csapunk, hehe. :)
Tehát így csináltunk 24 órás napból végül 33 órásat, még mindig tartott, még mindig... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése