2015. február 8., vasárnap
Képek utazás
Első csokorban ahogy hóesésben indultunk, ahogy átpakoltuk a bőröndöket, ahogy szunyáltunk a repülőút 3. órájában éjszaka, és kis szuper "zöldségszállító" autónkat, amit béreltünk. 😊
Úton hazafelé
Hahó,
Sajnos úton vagyunk hazafelé. :(
Szupi volt még Barcelonában lenni egy fél napot, kicsit még feltöltöttük magunkat napfénnyel, mert még bárányfelhő sem volt ma, ezerrel sütött a nap, igaz reggel csak 6 fok volt, délben 9. Reggeliztünk, sétáltunk a városban, süttettük az arcunkat a plázson, néztük a szörfösöket, churros-t ettünk (nagyon finom darálós keksz alakú fánk forró csokiba mártogatva), szuper volt.
Azért ezek a Barcelonaiak marha szerencsések, a város is szuper, élhető, hatalmas terekkel, és csak lemennek a
beachre a homokba kicsit napozni, hát kibírnám. 😊 Nagyon vicces volt, hogy sok ember télikabátban de mezítláb sétál a homokban. Le is videóztam egy nőt, aki picike rövidnadrágban volt és mezítláb, de felül pufi dzseki, sál és kötött sapka. 😉
Vicces volt a szállásunk is, mert éppen egy híres Michelin csillagos tapas bár felett voltunk, ahol már nyitás előtt kígyóznak a sorok, és egy gombostűt nem lehet bent leejteni, amit Robi és Nórykáék is ismertek, és felette jó kis zajos volt a lakás, hajnalig amíg haza nem mentek az emberek, addig pedig konkrétan olyan hangok jöttek be, mintha melletted csörömpölnének a konyhában. 😊 Merthogy az ablakok azok ezeknél olyan volt, hogy nem volt benne üveg, hanem egy tömör fa ajtót mint egy ablakot becsuktál, ami mellett egy centis rések voltak. 😉 De nem fáztunk, ment a fűtés. És minek is kellene nekik szigetelés, amikor 2010-ben esett utoljára hó... 😊 Nagyon jó, hogy még ilyen időben is a kinti bárokban ülnek még este is, ekkor fűtik a helyeket valami fáklyaszerű cuccal.
Ja, és mivel ez az utolsó járatunk, már nem kell többször átpakolnunk a bőröndöket, hurrá, amit eddig minden becsekkolásnál megtettünk, mert csak nem bírtuk a súlyokat tartani, egyik táska (persze hogy Nórykáék nagybőröndje) mindig nehezebb volt pár kilóval mint lehetne. 😉 Így lehet, hogy még hetekig egymásnál keressük majd a cuccainkat...😊
Ui: nem akarok otthon fázni, nem akarom a 20-25 fokkal hidegebbet Teneriféhez képest... 😱
Sent from my iPhone
Sajnos úton vagyunk hazafelé. :(
Szupi volt még Barcelonában lenni egy fél napot, kicsit még feltöltöttük magunkat napfénnyel, mert még bárányfelhő sem volt ma, ezerrel sütött a nap, igaz reggel csak 6 fok volt, délben 9. Reggeliztünk, sétáltunk a városban, süttettük az arcunkat a plázson, néztük a szörfösöket, churros-t ettünk (nagyon finom darálós keksz alakú fánk forró csokiba mártogatva), szuper volt.
Azért ezek a Barcelonaiak marha szerencsések, a város is szuper, élhető, hatalmas terekkel, és csak lemennek a
beachre a homokba kicsit napozni, hát kibírnám. 😊 Nagyon vicces volt, hogy sok ember télikabátban de mezítláb sétál a homokban. Le is videóztam egy nőt, aki picike rövidnadrágban volt és mezítláb, de felül pufi dzseki, sál és kötött sapka. 😉
Vicces volt a szállásunk is, mert éppen egy híres Michelin csillagos tapas bár felett voltunk, ahol már nyitás előtt kígyóznak a sorok, és egy gombostűt nem lehet bent leejteni, amit Robi és Nórykáék is ismertek, és felette jó kis zajos volt a lakás, hajnalig amíg haza nem mentek az emberek, addig pedig konkrétan olyan hangok jöttek be, mintha melletted csörömpölnének a konyhában. 😊 Merthogy az ablakok azok ezeknél olyan volt, hogy nem volt benne üveg, hanem egy tömör fa ajtót mint egy ablakot becsuktál, ami mellett egy centis rések voltak. 😉 De nem fáztunk, ment a fűtés. És minek is kellene nekik szigetelés, amikor 2010-ben esett utoljára hó... 😊 Nagyon jó, hogy még ilyen időben is a kinti bárokban ülnek még este is, ekkor fűtik a helyeket valami fáklyaszerű cuccal.
Ja, és mivel ez az utolsó járatunk, már nem kell többször átpakolnunk a bőröndöket, hurrá, amit eddig minden becsekkolásnál megtettünk, mert csak nem bírtuk a súlyokat tartani, egyik táska (persze hogy Nórykáék nagybőröndje) mindig nehezebb volt pár kilóval mint lehetne. 😉 Így lehet, hogy még hetekig egymásnál keressük majd a cuccainkat...😊
Ui: nem akarok otthon fázni, nem akarom a 20-25 fokkal hidegebbet Teneriféhez képest... 😱
Sent from my iPhone
2015. február 7., szombat
Viszlát Kanári-szigetek
Hello otthoni senor-ok és senora-k,
A repülőn ülünk Teneriféről Barcelonába tartva, a harmadik repülési óránkat kezdtük meg éppen, és kicsit unatkozom. De úgy látom, mindannyian jobban bírjuk, mint idefele, talán mert most még süt a nap, akkor meg már éjszaka volt.
Fájó szívvel elhagytuk az apartmanunkat, leadtuk a kocsinkat, és elhagytuk a szigetet. De előtte még az utolsó reggelit komótosan betoltuk a teraszon, és még sétáltunk egyet az óceán parton. Én még kihasználtam azt is, hogy kicsit beletrappoljak a vízbe.
Ugye otthon is lehet mezítlábazni a teraszon? Mert ha nem, akkor felülök egy visszafelé tartó gépre. 😉
Meg kell hagyni, hiába volt szinte egész héten felhős idő, és csak a Teidén ragyogó napsütés 23 fokkal ámde 30 fokos hőérzettel, hozzászoktunk ahhoz a kellemes 18-hoz ami általában mindig volt.
Nagyon szép fotókat készítettünk, sajnálhatjátok, hogy nem tudtunk folyamatosan küldeni, néhány elnyerte a hét fotója címet is, vagy a viccessége, vagy a már-már giccses szépsége miatt. De ezt majd otthon pótoljuk. Jajj nekünk, annyit kell válogatni. 😊
Végül nem hagyta a sziget, hogy egy utolsó gyönyörű látvány nélkül távozzunk, ahogy a repülő felemelkedett a felhők fölé, megpillantottuk a föléje magasodó Teidét a napfényben. Döbbenetesen szép látvány volt. 😊 🗻🌄
Holnap délelőtt Barcelonában akklimatizálódunk 10-13 fokban, aztán irány haza a nemtudommennyibe. :(
Ui: nem is tudom eldönteni, hogy a Győző arca szemből viccesebb vagy oldalról. 😉 mert ráégett a napszemüveg, mosómaci arcunk van még mindig. 😊
Pusz
Sent from my iPhone
A repülőn ülünk Teneriféről Barcelonába tartva, a harmadik repülési óránkat kezdtük meg éppen, és kicsit unatkozom. De úgy látom, mindannyian jobban bírjuk, mint idefele, talán mert most még süt a nap, akkor meg már éjszaka volt.
Fájó szívvel elhagytuk az apartmanunkat, leadtuk a kocsinkat, és elhagytuk a szigetet. De előtte még az utolsó reggelit komótosan betoltuk a teraszon, és még sétáltunk egyet az óceán parton. Én még kihasználtam azt is, hogy kicsit beletrappoljak a vízbe.
Ugye otthon is lehet mezítlábazni a teraszon? Mert ha nem, akkor felülök egy visszafelé tartó gépre. 😉
Meg kell hagyni, hiába volt szinte egész héten felhős idő, és csak a Teidén ragyogó napsütés 23 fokkal ámde 30 fokos hőérzettel, hozzászoktunk ahhoz a kellemes 18-hoz ami általában mindig volt.
Nagyon szép fotókat készítettünk, sajnálhatjátok, hogy nem tudtunk folyamatosan küldeni, néhány elnyerte a hét fotója címet is, vagy a viccessége, vagy a már-már giccses szépsége miatt. De ezt majd otthon pótoljuk. Jajj nekünk, annyit kell válogatni. 😊
Végül nem hagyta a sziget, hogy egy utolsó gyönyörű látvány nélkül távozzunk, ahogy a repülő felemelkedett a felhők fölé, megpillantottuk a föléje magasodó Teidét a napfényben. Döbbenetesen szép látvány volt. 😊 🗻🌄
Holnap délelőtt Barcelonában akklimatizálódunk 10-13 fokban, aztán irány haza a nemtudommennyibe. :(
Ui: nem is tudom eldönteni, hogy a Győző arca szemből viccesebb vagy oldalról. 😉 mert ráégett a napszemüveg, mosómaci arcunk van még mindig. 😊
Pusz
Sent from my iPhone
2015. február 6., péntek
El Teide
A mai bejegyzés címe: El Teide - avagy a csillámpónik világában a felhők felett mindig ragyog a nap 😊
Igen-igen, miután felkészültünk a hidegre, bepakoltuk az összes meleg ruhánkat s kocsiba, elindultunk fel a Teidére. Hamar bebizonyosodott az igazunk, miszerint a sziget közrpén lévő hegyek kb. 1500 méteren megfogják a felhőket, ezért nem tud idelent kitisztulni az idő, betömörülnek a felhők, de nem tudnak odébb menni, mert középen a hegyek sokkal magasabbak.
Lent tengerszintnél 18 fokban indultunk, de felfelé a szerpentinen nagyon gyorsan esett a hőmérséklet. 1200 méteren voltunk kb, amikor már csak 5 fok volt, be is ijedtünk, hogy jajj mi lesz vajon jóval feljebb. Először az óceán nyújtott csodás látványt, ahogy játszott rajta a felhők mögül kibukkanó napfény, majd belementünk a felhőrétegbe, és hirtelen már alattunk is voltak, mintha egy habréteg úszott volna körbe alattunk. És odafent csodálatos napfény, a hőmérséklet pedig elkezdett emelkedni.
Csodás tájakon haladtunk tovább felfelé, közben minden szép lehetőségnél megálltunk, persze a következő mindig szebb volt mint az előző. Legszívesebben beleugrottál volna az alattad úszó fehér habba, amíg a szem ellát ez tárult elénk, csak attól különbözött a repülőből látható fehérségtől, hogy itt voltak fák is, és sétáltunk a habok felett.
Aztán holdbéli tájhoz érkeztünk, semmi növény, mindenhol sziklák, rögök, fekete homok, előttünk a Teide csúcsa, a hőmérséklet pedig már 23 fok, már rövidújjúban is meleg volt, minden felhő alattunk, odafent csak a kék ég, erre vártunk egész héten, szívtuk magunkba a napfényt miközben sétáltunk és fotóztunk a holdon. 😊
Kb minden lehetőségnél megálltunk, végül a Teide csúcsára felvezető felvonó lábánál beültünk a kávézóba, és mint mindenki nekivetkőzve, elterülve teljesen a nap felé fordulva ejtőztünk, úgy ült itt mindenki, mint a napraforgók a réten, arc a nap felé. 😉
Mivel síkabáttal készültünk, fürdőruhával nem, maradt a póló, nadrágszárfeltűrés.
Itt 2200 méternél voltunk kicsit magasabban, a vulkán csúcsára, 3716 méterre csak felvonóval lehetett felmenni, illetve a felvonótól a csúcsig az utolsó pár száz métert csak előzetes engedéllyel, napi 150 ember teheti meg. Végül úgy döntöttünk, hogy nem megyünk fel a felvonóval, lehet már nem is tudtunk volna, mert 4 óra körül jártunk és valahogy akkor zár, de úgy gondoltuk már ebből a magasságból is gyönyörűségeket láttunk.
Hát még ezek után!!! A Teidére délről közelítettünk, de hazafelé észak irányába jöttünk, itt pedig lefelé még szebb volt minden. Jópárszor megálltunk, lélegzetelállító volt a látvány, de ezt majd a képek mutatják, amit majd otthon tudok feltölteni.
Lefelé nagyon érdekes volt, ahogy elértük a felhőréteget, esett a hőmérséklet, tiszta ködös, nyirkos, mohás erdőben vezetett az út, egészen 3 fokig lecsökkent a hőmérséklet, majd mire leértünk a tengerhez este 6-kor, újra 16-18 körüli volt.
Mai összegzés: gyönyörűűűű és jelentjük, végre LEÉGTÜNK!!! 😉 🌅🗻🌄😊
Sent from my iPhone
Igen-igen, miután felkészültünk a hidegre, bepakoltuk az összes meleg ruhánkat s kocsiba, elindultunk fel a Teidére. Hamar bebizonyosodott az igazunk, miszerint a sziget közrpén lévő hegyek kb. 1500 méteren megfogják a felhőket, ezért nem tud idelent kitisztulni az idő, betömörülnek a felhők, de nem tudnak odébb menni, mert középen a hegyek sokkal magasabbak.
Lent tengerszintnél 18 fokban indultunk, de felfelé a szerpentinen nagyon gyorsan esett a hőmérséklet. 1200 méteren voltunk kb, amikor már csak 5 fok volt, be is ijedtünk, hogy jajj mi lesz vajon jóval feljebb. Először az óceán nyújtott csodás látványt, ahogy játszott rajta a felhők mögül kibukkanó napfény, majd belementünk a felhőrétegbe, és hirtelen már alattunk is voltak, mintha egy habréteg úszott volna körbe alattunk. És odafent csodálatos napfény, a hőmérséklet pedig elkezdett emelkedni.
Csodás tájakon haladtunk tovább felfelé, közben minden szép lehetőségnél megálltunk, persze a következő mindig szebb volt mint az előző. Legszívesebben beleugrottál volna az alattad úszó fehér habba, amíg a szem ellát ez tárult elénk, csak attól különbözött a repülőből látható fehérségtől, hogy itt voltak fák is, és sétáltunk a habok felett.
Aztán holdbéli tájhoz érkeztünk, semmi növény, mindenhol sziklák, rögök, fekete homok, előttünk a Teide csúcsa, a hőmérséklet pedig már 23 fok, már rövidújjúban is meleg volt, minden felhő alattunk, odafent csak a kék ég, erre vártunk egész héten, szívtuk magunkba a napfényt miközben sétáltunk és fotóztunk a holdon. 😊
Kb minden lehetőségnél megálltunk, végül a Teide csúcsára felvezető felvonó lábánál beültünk a kávézóba, és mint mindenki nekivetkőzve, elterülve teljesen a nap felé fordulva ejtőztünk, úgy ült itt mindenki, mint a napraforgók a réten, arc a nap felé. 😉
Mivel síkabáttal készültünk, fürdőruhával nem, maradt a póló, nadrágszárfeltűrés.
Itt 2200 méternél voltunk kicsit magasabban, a vulkán csúcsára, 3716 méterre csak felvonóval lehetett felmenni, illetve a felvonótól a csúcsig az utolsó pár száz métert csak előzetes engedéllyel, napi 150 ember teheti meg. Végül úgy döntöttünk, hogy nem megyünk fel a felvonóval, lehet már nem is tudtunk volna, mert 4 óra körül jártunk és valahogy akkor zár, de úgy gondoltuk már ebből a magasságból is gyönyörűségeket láttunk.
Hát még ezek után!!! A Teidére délről közelítettünk, de hazafelé észak irányába jöttünk, itt pedig lefelé még szebb volt minden. Jópárszor megálltunk, lélegzetelállító volt a látvány, de ezt majd a képek mutatják, amit majd otthon tudok feltölteni.
Lefelé nagyon érdekes volt, ahogy elértük a felhőréteget, esett a hőmérséklet, tiszta ködös, nyirkos, mohás erdőben vezetett az út, egészen 3 fokig lecsökkent a hőmérséklet, majd mire leértünk a tengerhez este 6-kor, újra 16-18 körüli volt.
Mai összegzés: gyönyörűűűű és jelentjük, végre LEÉGTÜNK!!! 😉 🌅🗻🌄😊
Sent from my iPhone
2015. február 5., csütörtök
Napozás, Los Gigantes, Masca és Buenavista
Buenos días,
Megint jelentkezem, ezúton a tegnap és ma történéseivel.
Tegnap csodás reggelünk volt, jobbat képzelni sem lehet itt az örök tavasz szigetén, hétágra sütött a nap, már reggelinél rövidnadrág, ujjatlan, napszemüveg, szinte égetett a nap míg a teraszon reggeliztünk.
Úgy döntöttünk, nem is ülünk kocsiba, lesétáltunk a legközelebbi strandolható partszakaszra, és elő a fürdőruhákat, szívtuk magunkba a napfényt.
De ezúttal sem tartott sokáig ez az idilli állapot, egy-két órát élveztük a felhőtlen napfényt, majd jöttek a bárányfelhők, és rájöttünk hogy beljebb a hegyek felett mindig betömörülnek és nem tudnak tovább menni, a belső hegyeknél mindig sötét, ködös, a parton meg változatos.
Győző megmártózott a jéghideg óceánban, én csak térdig, mert annyira nincs kánikula hogy mindenképp belevágyódjak.
De nem panaszkodhatunk az óceán parton sétálós kissé szeles, de határozottan tavaszi időre, a vulkanikus fekete homokban valami mennyei sétálni. 😊
Miután a felhők megtörték a napozást, vékony hosszúújjút fel, és elindultunk a sziget déli része felé, de nem az autópályán, hanem beljebb a kis falvakban, kissé szerpentines utakon, hogy arra is lássunk valamit. Végül a sziget legdélebbi részén lementünk az óceánhoz, egy cuki kis halászfalu kikötő volt ott éttermekkel, muszáj volt hát beülni. 😉
Oh, és tegnap végre megszerelték a napelemes rendszert, így estére végre volt melegvíz is. 😉 Ebben a sztoriban a legviccesebb, hogy hárman jártak a lakásban a javítás ügyében, mindenki levette az egyik képet a sok közül a falról, ami mögött vmi kapcsoló tábla van, és olyan absztrakt a festmény, hogy mindegyik ember megtorpant, hogyan is kell visszatenni, melyik az alja és teteje.
Ma megint felhős volt az ég, kissé hűvösebb is volt, de ez még mindig azt jelenti, hogy mezítláb lehet a teraszon reggelizni. 😉 Na de ezúttal a hegyekbe indultunk, így cipő, farmer és vékony hosszú lett a szerelés. (Persze a kocsiban mindig ott a fürdőruha, szandál, de pulóver és dzseki is, mert nem lehet tudni.)
Ma körbementünk az egész szigeten, szuper helyeken jártunk. Dél majd nyugat volt az irány, órajárással egyezően végig amíg tartott az autópálya, egészen Los Gigantes-ig, ami a tengerből kiemelkedő 600 méteres függőleges sziklafalról kapta a nevét. Ezután irány észak, Masca nevű hely, de nem a település volt a lényeg, hanem maga az út. Hatalmas hegyeken, tűhegyes szerpentinen haladtunk sok-sok kilométeren keresztül. Gyönyörű volt, a hegyek közt kibukkant mindenhol a háttérben az óceán, icipici házak a hatalmas hegyek közt. Több helyen megálltunk, itt már jóval hűvösebb volt, kb 10 fok fent 900 méter felett.
Ezután teljesen északnyugatra vettük az irányt, Buenavista del Norte felé, amit nem tudtunk hogy miért érdemes megnézni, de azt mondta a tulaj (spanyolul), hogy jó hely. Lementünk ott is az óceán partra, és rögtön rájöttünk: egyszerűen lenyűgöző volt, ahogy a sziklafal alatt az óceán hullámot vert, és olyan lehetetlen világoskék színe volt ezen a részen, amit kék lagúnás kéknek tudok csak nevezni. Nagyon szépséges volt annak ellenére is, hogy a felhők miatt sokszor az óceán nem mutatja a gyönyörűszép kék színét.
Ezen a részen, annyi banánültetvényt láttunk, mint sosem, ameddig a szem ellát, banán és banán, csak úgy roskadoztak a fürtöktől. (Ennek ellenére furcsa, hogy a boltban drágább a banán mnt otthon, holott pl. felvágottakat sokkal olcsóbban tudunk venni, és minden teljesen jó áron van. A banán az 1,65 eur, de nem értem miért)
Hazafele úgy döntöttünk, inkább körbemegyünk a szigeten, mert arra autópálya, de visszafelé ugyanaz a szerpentin. Így kb 250 km alatt megkerültük a szigetet a családi "zöldségszállító" kocsinkkal, a Peugeot Partnerrel, amiben a legszuperebb, hogy a hátsó üléseknél tolóajtó van.
Holnap irány a sziget közepén a 3716 méteres Teide vulkán, természetesen szerpentin vezet fel. Nagyon kíváncsiak leszünk, ott milyen idő lesz, de azt hiszem a vastag kabátok kerülnek holnap a kocsiba a laza mezítlábas teraszos reggelit követően.
Ennyit mára, képeket sajnos továbbra sem tudok küldeni.
Pusz
Sent from my iPhone
Megint jelentkezem, ezúton a tegnap és ma történéseivel.
Tegnap csodás reggelünk volt, jobbat képzelni sem lehet itt az örök tavasz szigetén, hétágra sütött a nap, már reggelinél rövidnadrág, ujjatlan, napszemüveg, szinte égetett a nap míg a teraszon reggeliztünk.
Úgy döntöttünk, nem is ülünk kocsiba, lesétáltunk a legközelebbi strandolható partszakaszra, és elő a fürdőruhákat, szívtuk magunkba a napfényt.
De ezúttal sem tartott sokáig ez az idilli állapot, egy-két órát élveztük a felhőtlen napfényt, majd jöttek a bárányfelhők, és rájöttünk hogy beljebb a hegyek felett mindig betömörülnek és nem tudnak tovább menni, a belső hegyeknél mindig sötét, ködös, a parton meg változatos.
Győző megmártózott a jéghideg óceánban, én csak térdig, mert annyira nincs kánikula hogy mindenképp belevágyódjak.
De nem panaszkodhatunk az óceán parton sétálós kissé szeles, de határozottan tavaszi időre, a vulkanikus fekete homokban valami mennyei sétálni. 😊
Miután a felhők megtörték a napozást, vékony hosszúújjút fel, és elindultunk a sziget déli része felé, de nem az autópályán, hanem beljebb a kis falvakban, kissé szerpentines utakon, hogy arra is lássunk valamit. Végül a sziget legdélebbi részén lementünk az óceánhoz, egy cuki kis halászfalu kikötő volt ott éttermekkel, muszáj volt hát beülni. 😉
Oh, és tegnap végre megszerelték a napelemes rendszert, így estére végre volt melegvíz is. 😉 Ebben a sztoriban a legviccesebb, hogy hárman jártak a lakásban a javítás ügyében, mindenki levette az egyik képet a sok közül a falról, ami mögött vmi kapcsoló tábla van, és olyan absztrakt a festmény, hogy mindegyik ember megtorpant, hogyan is kell visszatenni, melyik az alja és teteje.
Ma megint felhős volt az ég, kissé hűvösebb is volt, de ez még mindig azt jelenti, hogy mezítláb lehet a teraszon reggelizni. 😉 Na de ezúttal a hegyekbe indultunk, így cipő, farmer és vékony hosszú lett a szerelés. (Persze a kocsiban mindig ott a fürdőruha, szandál, de pulóver és dzseki is, mert nem lehet tudni.)
Ma körbementünk az egész szigeten, szuper helyeken jártunk. Dél majd nyugat volt az irány, órajárással egyezően végig amíg tartott az autópálya, egészen Los Gigantes-ig, ami a tengerből kiemelkedő 600 méteres függőleges sziklafalról kapta a nevét. Ezután irány észak, Masca nevű hely, de nem a település volt a lényeg, hanem maga az út. Hatalmas hegyeken, tűhegyes szerpentinen haladtunk sok-sok kilométeren keresztül. Gyönyörű volt, a hegyek közt kibukkant mindenhol a háttérben az óceán, icipici házak a hatalmas hegyek közt. Több helyen megálltunk, itt már jóval hűvösebb volt, kb 10 fok fent 900 méter felett.
Ezután teljesen északnyugatra vettük az irányt, Buenavista del Norte felé, amit nem tudtunk hogy miért érdemes megnézni, de azt mondta a tulaj (spanyolul), hogy jó hely. Lementünk ott is az óceán partra, és rögtön rájöttünk: egyszerűen lenyűgöző volt, ahogy a sziklafal alatt az óceán hullámot vert, és olyan lehetetlen világoskék színe volt ezen a részen, amit kék lagúnás kéknek tudok csak nevezni. Nagyon szépséges volt annak ellenére is, hogy a felhők miatt sokszor az óceán nem mutatja a gyönyörűszép kék színét.
Ezen a részen, annyi banánültetvényt láttunk, mint sosem, ameddig a szem ellát, banán és banán, csak úgy roskadoztak a fürtöktől. (Ennek ellenére furcsa, hogy a boltban drágább a banán mnt otthon, holott pl. felvágottakat sokkal olcsóbban tudunk venni, és minden teljesen jó áron van. A banán az 1,65 eur, de nem értem miért)
Hazafele úgy döntöttünk, inkább körbemegyünk a szigeten, mert arra autópálya, de visszafelé ugyanaz a szerpentin. Így kb 250 km alatt megkerültük a szigetet a családi "zöldségszállító" kocsinkkal, a Peugeot Partnerrel, amiben a legszuperebb, hogy a hátsó üléseknél tolóajtó van.
Holnap irány a sziget közepén a 3716 méteres Teide vulkán, természetesen szerpentin vezet fel. Nagyon kíváncsiak leszünk, ott milyen idő lesz, de azt hiszem a vastag kabátok kerülnek holnap a kocsiba a laza mezítlábas teraszos reggelit követően.
Ennyit mára, képeket sajnos továbbra sem tudok küldeni.
Pusz
Sent from my iPhone
2015. február 3., kedd
Loro Park
Halihó,
Ma is csak szöveggel jelentkezem, mert nagyon kevés netünk van, tartalékolni kell, hátha kell még fontosabb dolgokra, mint képfeltöltésre.
Ma is felhős időnk volt, illetve csak pár percre sütött ki a nap, amíg reggeliztünk. Ennek ellenére nincs hideg, simán térdnadrágban, teva szandiban voltam, de felül hosszú újjú kellett azért. Jajj szegény mi, ugye? 😉
Ma is útnak indultunk, ezúttal teljesen északra, a Loro Parkba mentünk, ha már strandolni nem tudtunk. Ez egy nagyon híres növény-és álkatpark, gondoltuk megér egy próbát. És igen, szuper volt! 😊 Voltak pingvinek, akiknek esik egész nap a hó, nagyon sok hagyományosabb állat, mint pl. tigris, szurikáta, 350 fajta madár, bálna, fóka, delfin. Hatalmas volt a park, 135.000 négyzetméteren orchideakert, kaktuszkert, dzsungel, és az álkatok. Megnéztük a bálnashowt, majd a delfinshowt, végül a fókashowt, szenzációs volt. Képzeljétek, a bálnák medencéjében 22 millió liter víz van, és óránként 6 millió litert tisztít a rendszer.
Külön birodalmuk volt a medúzáknak, amiket órákon keresztül lehetett volna nézni, olyan gyönyörűek voltak.
A nap díját mindenképpen Nóryka érdemelte, aki a madáriszonyával hősiesen végigment a szabadjára engedett csodaszép madarak között, bár arcán nem igazán volt őszinte a mosoly, és nem egyszer elhangzott a "Jajjj, Istenem, Istenem" kínkeserves sóhaj is. Na és ezen a ponton sajnálom, hogy most videót nem tudok feltölteni. 😉
5 órát bóklásztunk a parkban, majd lementünk az óceánpartra, kicsit nézelődtünk, fotóztunk, aztán irány haza a szuper autópályán a sziget túloldalára. Annyira jó, hogy az sutópálya végig az óceánpart mellett fut!
Nagyon durva, hogy egész nap szinte lógott az eső lába, mégsem esett, csak hazafelé picit, de a sziget belsejében a hegyek megint sötét felhőkbe vesztek, borzasztó különbségek vannak nagyon pici távok között is.
Mára ennyi, pusz 😊
Ui: Mondtam már hogy reggel 7.40-kor kel a nap? Itteni idő szerint. Ekkor otthon már 8.40 van... 😉
Sent from my iPhone
Ma is csak szöveggel jelentkezem, mert nagyon kevés netünk van, tartalékolni kell, hátha kell még fontosabb dolgokra, mint képfeltöltésre.
Ma is felhős időnk volt, illetve csak pár percre sütött ki a nap, amíg reggeliztünk. Ennek ellenére nincs hideg, simán térdnadrágban, teva szandiban voltam, de felül hosszú újjú kellett azért. Jajj szegény mi, ugye? 😉
Ma is útnak indultunk, ezúttal teljesen északra, a Loro Parkba mentünk, ha már strandolni nem tudtunk. Ez egy nagyon híres növény-és álkatpark, gondoltuk megér egy próbát. És igen, szuper volt! 😊 Voltak pingvinek, akiknek esik egész nap a hó, nagyon sok hagyományosabb állat, mint pl. tigris, szurikáta, 350 fajta madár, bálna, fóka, delfin. Hatalmas volt a park, 135.000 négyzetméteren orchideakert, kaktuszkert, dzsungel, és az álkatok. Megnéztük a bálnashowt, majd a delfinshowt, végül a fókashowt, szenzációs volt. Képzeljétek, a bálnák medencéjében 22 millió liter víz van, és óránként 6 millió litert tisztít a rendszer.
Külön birodalmuk volt a medúzáknak, amiket órákon keresztül lehetett volna nézni, olyan gyönyörűek voltak.
A nap díját mindenképpen Nóryka érdemelte, aki a madáriszonyával hősiesen végigment a szabadjára engedett csodaszép madarak között, bár arcán nem igazán volt őszinte a mosoly, és nem egyszer elhangzott a "Jajjj, Istenem, Istenem" kínkeserves sóhaj is. Na és ezen a ponton sajnálom, hogy most videót nem tudok feltölteni. 😉
5 órát bóklásztunk a parkban, majd lementünk az óceánpartra, kicsit nézelődtünk, fotóztunk, aztán irány haza a szuper autópályán a sziget túloldalára. Annyira jó, hogy az sutópálya végig az óceánpart mellett fut!
Nagyon durva, hogy egész nap szinte lógott az eső lába, mégsem esett, csak hazafelé picit, de a sziget belsejében a hegyek megint sötét felhőkbe vesztek, borzasztó különbségek vannak nagyon pici távok között is.
Mára ennyi, pusz 😊
Ui: Mondtam már hogy reggel 7.40-kor kel a nap? Itteni idő szerint. Ekkor otthon már 8.40 van... 😉
Sent from my iPhone
2015. február 2., hétfő
Barcelona és két nap Tenerife
Buenas noches,
Nem jelentkeztünk az emúlt napokban, mert nem volt netünk, ma vettünk SIM kártyát, de nagyon körülményes volt, és végül kaptunk de csak keveset, így nem fogunk nagyon képekkel bombázni, vagy csak rosszabb felbontásban.
Szóval Barcelonában töltöttünk egy napot, mindenekelőtt beültünk egy szuper reggelizőhelyre késő délelőtt, majd megnéztünk pár dolgot, metróztunk ide-oda, sétáltunk nagyot, és szívtuk magunkba a napfényt. A homokos tengerparton elég kontrasztos volt a helyzet, mert voltak emberek akik rövidnadrágban, ujjatlanban, mezítláb röplabdáztak a homokban, míg màsok télikabátban de mezítláb sétáltak.
Este 21.15-kor indult a repülő Tenerifére. 3,5 órás volt a repülőút a szigetre, de közben időutazás is volt mert át kellett állítani az órát eggyel. Na ezen azóta is vita folyik, hogy most hogyan is vagyunk, mert otthonhoz képest 3 órával később sötétedik itt, de közben csak 1 órával van kevesebb. 😊
A reptéren átvettük a bérelt autónkat, amit a Nóryka zöldségszállítónak hív, de közben pedig szuper mert nagyon jól elférünk benne és vadiúj ráadásul, csak 2000 km van benne.
A szigeten szuper az úthálózat, a part mentén végig megy egy autópálya, könnyen eljutsz bárhova, azon kívül pedig millió szerpentines út hegyre fel-hegyről le.
Egy kis nyugodt csendes faluban vagyunk, aminek nagyon örülünk, miután láttunk már nagyobb településeket is.
A szállásunk szuper, nagy nappali, két háló, egy terasz elöl keleten egy pedig hátul.
Itt morajlik az óceán előttünk, ülünk a nappaliban és látjuk a hullámokat. Mert azok hatalmasak vannak, és fúj a szél eléggé.
Az első reggelink maga volt a tökély, mert napsütés, kissé borzongató szél, már a boltba teva szandiban mentünk, utána pedig előkerültek a rövidnadrágok. Napfényben, óceánnal a háttérben, isteni bagett, croissant és fánk, na meg chorizo szalámi. 😉
Aztán útnak indultunk, elmentünk egy strandos partszakaszra a sziget déli részére. Imádtuk hogy kellemesen melengette a nap a karunkat, combunkat. Itt még durvább kontraszt volt, egyesek fürdőruhában napoztak vagy fürödtek az óceánban, mások kabátban, hosszú farmerben sétáltak. Igazából nagyon furcsa, hogy végülis bármiben lehetsz, azt érezted, mert rövidben sem fázol és a hosszú sem rohad rád. Ami a legjobb, hogy ez nem az otthoni tavasszal kisüt a nap volt. 😊 Még csak lábmártózás volt az óceánban, eléggé hideg, és nem volt olyan kánikula, hogy mindenképp belekívánkózz. Volt egy partszakasz, ahol nagyon fújt a szél, olvastuk is, hogy a legszelesebb rész, na ott tele volt a part és a víz szörfösökkel és kite-osokkal, gyönyörű volt a látvány.
Estére már hűvös volt, az este már nem teraszonülős.
Ma nem volt sajnos olyan időben részünk, mint tegnap, nem sütött a nap, picikét csepergett is, de vékony kabátban, néhol anélkül teljesen tavaszi hőérzet volt. Észak felé indultunk kocsival, elmentünk a fővárosba, Santa de Cruzba, azon belül is a plázába, ahol mobil internetet akartunk venni. Nem tudom hány szolgáltatónál próbálkoztunk, de képzeljétek, mindenhol útlevél kellett volna hozzá a terroristák elleni védelem tükrében, nem is értjük, végül személyivel 400 megát tudtunk venni. Közben vásárlás közben, amikor a kedves csajszi Google fordítóval elmesélte hol lakik a nagynénje a szigeten, megtudtuk, hogy miért tart olyan sokáig egy-egy ember kiszolgálása. 😉
Felmentünk egészen a sziget északkeleti csücskébe, nagyon szerpentineken, csodás volt. Megálltunk egy híres strandnál, ami a sziget többi fekete vulkanikus homokos részével ellentétben, sárga szaharai homokos, ugyanis Afrikából hoznak homokot, amivel feltöltik a partot. Sajnos még napozni sem tudtunk, épp csepergett, de szép volt a hely a hegyek lábánál.
Nagyon változékony egyébként az időjárás, egyik percről a másikra, a sziget belseje felett a hegyeknél ma koromfekete felhők, valószínűleg szakadt az eső, míg a tenger felől világosabb felhős ég.
Ja, egyébként angolul nem beszélnek nagyon, de ez nem zavarja őket, nagyon lelkesen magyaráznak spanyolul. Nagyon vicces, éppen nincs melegvizünk, felhívtuk a szállásadót, miután Google fordítóval Nóryka elmondta spanyolul mi a probléma, a pasi mondta spanyolul, Nóryka angolul, mi meg sírtunk a röhögéstől. Majd azóta jött két pasi is, akik nézegették mi lehet a gond, nyomták végig spanyolul, Robi és Győző pedig bőszen bólogattak, majd elmondták a verziójukat, hogy mit is hallhattunk, a felismert szavak: napelem, egy perc, technikus, 1 óra, holnap, víz. 😉
Adiós 🌄
Sent from my iPhone
Nem jelentkeztünk az emúlt napokban, mert nem volt netünk, ma vettünk SIM kártyát, de nagyon körülményes volt, és végül kaptunk de csak keveset, így nem fogunk nagyon képekkel bombázni, vagy csak rosszabb felbontásban.
Szóval Barcelonában töltöttünk egy napot, mindenekelőtt beültünk egy szuper reggelizőhelyre késő délelőtt, majd megnéztünk pár dolgot, metróztunk ide-oda, sétáltunk nagyot, és szívtuk magunkba a napfényt. A homokos tengerparton elég kontrasztos volt a helyzet, mert voltak emberek akik rövidnadrágban, ujjatlanban, mezítláb röplabdáztak a homokban, míg màsok télikabátban de mezítláb sétáltak.
Este 21.15-kor indult a repülő Tenerifére. 3,5 órás volt a repülőút a szigetre, de közben időutazás is volt mert át kellett állítani az órát eggyel. Na ezen azóta is vita folyik, hogy most hogyan is vagyunk, mert otthonhoz képest 3 órával később sötétedik itt, de közben csak 1 órával van kevesebb. 😊
A reptéren átvettük a bérelt autónkat, amit a Nóryka zöldségszállítónak hív, de közben pedig szuper mert nagyon jól elférünk benne és vadiúj ráadásul, csak 2000 km van benne.
A szigeten szuper az úthálózat, a part mentén végig megy egy autópálya, könnyen eljutsz bárhova, azon kívül pedig millió szerpentines út hegyre fel-hegyről le.
Egy kis nyugodt csendes faluban vagyunk, aminek nagyon örülünk, miután láttunk már nagyobb településeket is.
A szállásunk szuper, nagy nappali, két háló, egy terasz elöl keleten egy pedig hátul.
Itt morajlik az óceán előttünk, ülünk a nappaliban és látjuk a hullámokat. Mert azok hatalmasak vannak, és fúj a szél eléggé.
Az első reggelink maga volt a tökély, mert napsütés, kissé borzongató szél, már a boltba teva szandiban mentünk, utána pedig előkerültek a rövidnadrágok. Napfényben, óceánnal a háttérben, isteni bagett, croissant és fánk, na meg chorizo szalámi. 😉
Aztán útnak indultunk, elmentünk egy strandos partszakaszra a sziget déli részére. Imádtuk hogy kellemesen melengette a nap a karunkat, combunkat. Itt még durvább kontraszt volt, egyesek fürdőruhában napoztak vagy fürödtek az óceánban, mások kabátban, hosszú farmerben sétáltak. Igazából nagyon furcsa, hogy végülis bármiben lehetsz, azt érezted, mert rövidben sem fázol és a hosszú sem rohad rád. Ami a legjobb, hogy ez nem az otthoni tavasszal kisüt a nap volt. 😊 Még csak lábmártózás volt az óceánban, eléggé hideg, és nem volt olyan kánikula, hogy mindenképp belekívánkózz. Volt egy partszakasz, ahol nagyon fújt a szél, olvastuk is, hogy a legszelesebb rész, na ott tele volt a part és a víz szörfösökkel és kite-osokkal, gyönyörű volt a látvány.
Estére már hűvös volt, az este már nem teraszonülős.
Ma nem volt sajnos olyan időben részünk, mint tegnap, nem sütött a nap, picikét csepergett is, de vékony kabátban, néhol anélkül teljesen tavaszi hőérzet volt. Észak felé indultunk kocsival, elmentünk a fővárosba, Santa de Cruzba, azon belül is a plázába, ahol mobil internetet akartunk venni. Nem tudom hány szolgáltatónál próbálkoztunk, de képzeljétek, mindenhol útlevél kellett volna hozzá a terroristák elleni védelem tükrében, nem is értjük, végül személyivel 400 megát tudtunk venni. Közben vásárlás közben, amikor a kedves csajszi Google fordítóval elmesélte hol lakik a nagynénje a szigeten, megtudtuk, hogy miért tart olyan sokáig egy-egy ember kiszolgálása. 😉
Felmentünk egészen a sziget északkeleti csücskébe, nagyon szerpentineken, csodás volt. Megálltunk egy híres strandnál, ami a sziget többi fekete vulkanikus homokos részével ellentétben, sárga szaharai homokos, ugyanis Afrikából hoznak homokot, amivel feltöltik a partot. Sajnos még napozni sem tudtunk, épp csepergett, de szép volt a hely a hegyek lábánál.
Nagyon változékony egyébként az időjárás, egyik percről a másikra, a sziget belseje felett a hegyeknél ma koromfekete felhők, valószínűleg szakadt az eső, míg a tenger felől világosabb felhős ég.
Ja, egyébként angolul nem beszélnek nagyon, de ez nem zavarja őket, nagyon lelkesen magyaráznak spanyolul. Nagyon vicces, éppen nincs melegvizünk, felhívtuk a szállásadót, miután Google fordítóval Nóryka elmondta spanyolul mi a probléma, a pasi mondta spanyolul, Nóryka angolul, mi meg sírtunk a röhögéstől. Majd azóta jött két pasi is, akik nézegették mi lehet a gond, nyomták végig spanyolul, Robi és Győző pedig bőszen bólogattak, majd elmondták a verziójukat, hogy mit is hallhattunk, a felismert szavak: napelem, egy perc, technikus, 1 óra, holnap, víz. 😉
Adiós 🌄
Sent from my iPhone
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)