Verdon-i kanyon

Hello,

Elkezdtem nektek írni a kocsiban utazás közben, de nem fejeztem be, és valahogy eltűnt a megkezdett email, úgyhogy most rövidebb és unalmasabb leszek.
Ma az útunk a Verdon-i canyon-hoz vezetett, melyet nemhiába hívnak Európa Grand Canyon-jának. Egyszerűen gyönyörűséges.
Odafele úton megálltunk egy levendulamezőnél, nagyon szépséges volt, bár még nincs igazán kinyílva, de már így is szép volt.
A kanyonban magas sziklahegyek emelkednek kétoldalt, mely között évmilliók alatt csörgedezett a Verdon folyó, mely szép lassan kialakította a mostani domborzatot. Kinéztünk magunknak egy 6 km-es túraútvonalat, mely a sziklákon le-fel, hol tűző napon, hol árnyékban, hol a sziklaszirteken, hol a folyóparton vezetett. Mit ne mondjak, nagyon elfáradtunk, de nagyon szép volt. A Laci és Győző előtt le a kalappal, ügyesek voltak, bár igazából ők nem nagyon akartak túrázni, de végül élvezték a panoráma miatt a menetelést, mi pedig nekik köszönhetjük, hogy végig jéghideg vizet ihattunk, mivel tegnap este lefagyasztották a vizespalackokat. Nem is értem, ezt miért csak az utolsó nap találták ki? :)
A végén megvolt a jutalmunk, ugyanis fürödhettünk egy jó nagyot, a folyóban, illetve a tóban, amibe a folyó beletorkollik. A víznek hihetetlen azúrkék színe volt, gyönyörűszép, és nagyon kellemes hőfokú, a tengernél vagy 10 fokkal melegebb. (Azt nem volt nehéz túlszárnyalni, mert szinte jeges a tenger vize.)
A tónál béreltünk vizibiciklit és kajakot, és azzal mentünk a tóról befele a kanyonba, majd vissza. Szupi volt, csak nagyon szeles volt az idő, így figyelmeztettek is, hogy csak kicsit menjünk be a kanyonba, mert nagyon nehéz lesz visszajönni. El is fáradtunk rendesen.
Fáradalmainkért cserébe, és mivel mára már kiürült a hűtőnk, hazafele megörvendeztettük magunkat egy jó kis vacsival egy útmenti kis étteremben. Persze csak pár szót tudtak angolul, úgyhogy mindenki izgult hogy finom legyen a kaja amit rendelt, de végül tökéletesen elégedettek voltunk, sőt, még talán sokkal jobb volt mint amire számítottunk. És persze nem tudtunk ellenállni a créme brulée-nek sem, isteni finom. Újfent meglepődtün Robi Róbert nyelvtudásán, hihetetlen hogy ez állandóan franciául beszél. Szerintünk már egy hónapja tanulja a fontosabb kifejezéseket. Legközelebb mi is így teszünk, és majd csak lesni fog amikor elmondunk pár mondatot. De egyébként nagyon aranyos mindenki, akivel eddig kontaktba kerültünk, nagyon értékelik már azt is, ha franciául köszönünk, és mondunk pár szót.
Ez volt a legszupibb napunk, így a végére, és sajnáljuk hogy holnap már nem tudunk visszamenni a kanyonba, mert ebben most kivételesen egyetértünk, hogy ha lehetne, visszamennénk.

Persze még a holnapi nap is tartogat az utazás mellett pár dolgot. Például holnap fognak minket felfedezni a világot jelentő deszkákon Cannes-ban, és megnézzük Monaco-ban az óceánográfiai múzeumot.

Ennyi mára, már kipakoltuk a cuccok egy részét a kocsiba, reggel korán indulunk. :( Bruhahha…

De már látszódik a könyökcsontom, tegnap még meglehetősen szenvedtem, de most már úgy tűnik, lassan meggyógyulok!!! Már ki tudom nyújtani, és be is tudom hajlítani a karomat, csak még fáj.

pussz