Verdon-i kanyon

Hello,

Elkezdtem nektek írni a kocsiban utazás közben, de nem fejeztem be, és valahogy eltűnt a megkezdett email, úgyhogy most rövidebb és unalmasabb leszek.
Ma az útunk a Verdon-i canyon-hoz vezetett, melyet nemhiába hívnak Európa Grand Canyon-jának. Egyszerűen gyönyörűséges.
Odafele úton megálltunk egy levendulamezőnél, nagyon szépséges volt, bár még nincs igazán kinyílva, de már így is szép volt.
A kanyonban magas sziklahegyek emelkednek kétoldalt, mely között évmilliók alatt csörgedezett a Verdon folyó, mely szép lassan kialakította a mostani domborzatot. Kinéztünk magunknak egy 6 km-es túraútvonalat, mely a sziklákon le-fel, hol tűző napon, hol árnyékban, hol a sziklaszirteken, hol a folyóparton vezetett. Mit ne mondjak, nagyon elfáradtunk, de nagyon szép volt. A Laci és Győző előtt le a kalappal, ügyesek voltak, bár igazából ők nem nagyon akartak túrázni, de végül élvezték a panoráma miatt a menetelést, mi pedig nekik köszönhetjük, hogy végig jéghideg vizet ihattunk, mivel tegnap este lefagyasztották a vizespalackokat. Nem is értem, ezt miért csak az utolsó nap találták ki? :)
A végén megvolt a jutalmunk, ugyanis fürödhettünk egy jó nagyot, a folyóban, illetve a tóban, amibe a folyó beletorkollik. A víznek hihetetlen azúrkék színe volt, gyönyörűszép, és nagyon kellemes hőfokú, a tengernél vagy 10 fokkal melegebb. (Azt nem volt nehéz túlszárnyalni, mert szinte jeges a tenger vize.)
A tónál béreltünk vizibiciklit és kajakot, és azzal mentünk a tóról befele a kanyonba, majd vissza. Szupi volt, csak nagyon szeles volt az idő, így figyelmeztettek is, hogy csak kicsit menjünk be a kanyonba, mert nagyon nehéz lesz visszajönni. El is fáradtunk rendesen.
Fáradalmainkért cserébe, és mivel mára már kiürült a hűtőnk, hazafele megörvendeztettük magunkat egy jó kis vacsival egy útmenti kis étteremben. Persze csak pár szót tudtak angolul, úgyhogy mindenki izgult hogy finom legyen a kaja amit rendelt, de végül tökéletesen elégedettek voltunk, sőt, még talán sokkal jobb volt mint amire számítottunk. És persze nem tudtunk ellenállni a créme brulée-nek sem, isteni finom. Újfent meglepődtün Robi Róbert nyelvtudásán, hihetetlen hogy ez állandóan franciául beszél. Szerintünk már egy hónapja tanulja a fontosabb kifejezéseket. Legközelebb mi is így teszünk, és majd csak lesni fog amikor elmondunk pár mondatot. De egyébként nagyon aranyos mindenki, akivel eddig kontaktba kerültünk, nagyon értékelik már azt is, ha franciául köszönünk, és mondunk pár szót.
Ez volt a legszupibb napunk, így a végére, és sajnáljuk hogy holnap már nem tudunk visszamenni a kanyonba, mert ebben most kivételesen egyetértünk, hogy ha lehetne, visszamennénk.

Persze még a holnapi nap is tartogat az utazás mellett pár dolgot. Például holnap fognak minket felfedezni a világot jelentő deszkákon Cannes-ban, és megnézzük Monaco-ban az óceánográfiai múzeumot.

Ennyi mára, már kipakoltuk a cuccok egy részét a kocsiba, reggel korán indulunk. :( Bruhahha…

De már látszódik a könyökcsontom, tegnap még meglehetősen szenvedtem, de most már úgy tűnik, lassan meggyógyulok!!! Már ki tudom nyújtani, és be is tudom hajlítani a karomat, csak még fáj.

pussz

Tegnap

Skorpiókirálynő

Jelentem, reggelre nem változtam skorpiókirálynővé. Sőt még jót is tett a pihenés a könyökömnek. Mire este hazaértünk Marseille-ből, nagyon fájtam már, és nagyon be volt dagadva. Most reggel jobb, de azért még fájósan mozog.

Azért egy hős vagyok. :)

Sent from my iPhone

Marseille

Az estét Marseille-ben töltöttük. A kikötő valami hatalmas, rengeteg-rengeteg hajó parkol a városban az épületek közötti öbölben.
Sétáltunk egy jó nagyot, ettünk egy isteni crème brulèe-t.
Megfigyelésünk: 100-ból 95 embernek iPhone-ja van. :)

Extra szolgáltatás

Képzeljétek, itt házhoz jön az orvos. :)
Nincs semmi baj, csak valami megcsípte a könyökömet reggelre, és nagyon fáj, különösen ha mozgatom.
Megmutattuk a házinéninek, aki ide hívta az orvos ismerősét, aki megnézegette, megnyomogatta, felírt két kenőcsöt. Valami èppen a könyökemet, rossz helyen csípte meg.
De megnyugtattak, hogy nem a skorpió volt, mert azt észrevettem volna, akkor is ha álmomban történik, annyira fáj, másrészt azt mondták az itt honos skorpi nem veszélyes.

Szóval ennyi izgalom, most váltottuk ki a krémeket, talán hamar elmúlik.


Sent from my iPhone

Provence

Calanques

Ma hátunkra vettük a hátizsákot, irány Cassis, s kalan(g)dra fel! Reggel (délben) mindenki jól megtömte a hátizsákját friss baguettel és vízzel, és nekivágtunk a hegyeknek. Persze csak miután találtunk egy nyitva lévő pékséget, mert fura mód ezek a franciák 11-kor bezártak szinte mindent.
Calanques-nek hívják a sok kis tengeröblöt, melyek a déli partvidéket olyan szabdalttá teszik. Gyönyörűek. Mi kezdetben felmásztunk a part menti hegyek, sziklák tetejére, s a tetőn haladtunk végig, fentről csodálva a lenti kékes-zöld vizet, vitorlásokat. Útközben sok túristával találkoztunk, mindenki igyekezett valahova. 1 óra túra után lennt, az egyik öbölben megmártóztunk a jeges vízben, ami szó szerint jeges, 10 perc fürdés után elkezdett zsibbadni a kezünk a hidegtől. De persze már nagyon jól esett.
Rövid pihenő után indultunk tovább, újra fel a tetőre, s tovább a következő öbölhöz. Nagyon meleg volt. Sajnos nem sikerült megtalálni az ösvényt le a magasból már látszódó partszakaszhoz, ellenben találtunk egy olyan pontot, ahonnét szuperül beláttuk a tájat. Szemben vöröses barnás sziklák, lennt a zöld víz, vitorlások... Pazar. A világ tetején érezhettük magunk a sziklákon.
Visszafelé menet újra lehűtöttük magunkat a tengerben, aztán indultunk is vissza a városba. Mindez egy 6 órás túra volt. Teli sziklás ösvénnyel, kövekkel, emelkedővel. Mindenki kellemesen elfáradt. Vacsorára Győző séf által készített paprikás krumplit ettünk, és mivel ma habzsi-dőzsi estet tartottunk, még egy kis csokit is megengedtünk magunknak. Ki barackkal, mások sárgadinnyével.
Holnap új kalandok várnak ránk.

Mai pihi

Ma úgy döntöttünk, hogy kipihenjük az út fáradalmait, és rápihenünk a következő napok túráira, így egy hosszú alvás és egy szuper reggeli után kipróbáljuk a szállásunkon a medencét.
Különösen ajánljuk a medence tanulmányozását Lilla és Zoli figyelmébe, javasoljuk a tó átalakítását! :)
Szóval itt volt egy tó, tele gyönyörű tavirózsákkal, ami beleszűrődött a medencébe, és folyamatosan keringett a víz, nagyon szupi volt, tiszta, és végre valahol nem klóros víz.
Megadtuk a módját, és közben francia bort iszogattunk.
Holnap sziklás tengerpartra megyünk, túrázni és fürcsizni. Háziak adtak tippeket, hogy hova menjünk, ők ma voltak sziklát mászni. Persze nálunk csak a szimpla túra jöhet szóba. No meg a fürdés...
Idő ma szupi volt, 32 fok, gondolom otthon is. :)

Montecarlo

Fwd:

>
> Útközben
>
> Egy kicsit éppen unatkozok, ezért írok inkább nektek. Persze elküldeni majd csak később tudom, nem is értem, miért nincs wifi az autópályán?! 😊
> Igen, autópályán haladunk Montecarlo felé, de már fél órája araszolva megyünk, nem tudjuk miért, de 7 km múlva lehajtunk, reméljük már csak addig kell kibírni. 😔
> Ügyesen korán keltünk, időben idultunk, bár aztán még ki-ki bólogatott a kocsiban, mert nem sokat aludtunk.
> Garda-tó környéke nagyon szép volt, oda még vissza kell menni egyszer hosszabb időre.
> Felváltva vezetünk, most éppen Nóryka, mert ő a hátával nagyon szenvedett már a hátsó ülésen. Azért jól bírjuk. :) Ki erre dől, ki arra, mindenesetre megállapítható, hogy három váll sehogy sem fér el egymás mellett.
> Most találkoztunk magyarokkal egy benzinkúton, és jó spanyol módon beszélgettünk velük pár percet és jó utat kívántunk.
> Az olasz cappuccino nagyon finom! Tegnap az étteremben viszont a pincérnéni ennyit reagált mikor elmagyaráztuk neki hogy amit nekem hoz, azon ne legyen se sajt, se olíva, se paradicsom, hogy "Mamma miiiia!" 😄
> Nemsokára már s tenger mellett vezet az út, yuppi!
>
> Ha Montecarloban ránk szakad Fortuna kincse, vasárnap még ne várjatok minket! 😉
>
> Pussz
>
> Eltelt egy újabb óra, még mindig dugó... 😰
>
>
>
> Sent from my iPhone

Garda-tó