Útban hazafelé... Sad, so sad...
Miután kiszálltunk a hajóból, már nem volt internetünk, nem tudtunk jelentkezni. De a szárazföldön töltött napok is mozgalmasak voltak, voltunk raftingolni a Cetima folyón, tubázni és banánozni Primostenben, várost nézni Trogirban, fürdőzni egy kietlen sziklás parton. Mintha két nyaralásunk lett volna egymás után.
Aztán reggel irány Split, a kikötőben reggeliztünk a többiekkel, és a 3 kocsi irány haza. 38 fok és vágyunk a hűvös tengervízre.
Reméljük jövőre ugyanitt egy még nagyobb vitorlással...

R.

Kikötöttünk Marinában. :( Hiába próbáltuk a hajót visszatartani, csak sikerült a kikötés. Pedig még fenyegetőztünk is, hogy hozzàkötjük magunk az árbóchoz, de minden hiába. :(
De az esténk nagyon jól sikerült, találkoztunk a parton Kozóékkal és Ákosékkal, grillpartit tartottunk Kozó szülinapja tiszteletére. Volt meglepetés is, egy koreografált tánc, fiúk-lányok részvételével, fantasztikusra sikeredett. A hatás nem maradt el, mimdenki sírt a nevetéstől. Azt hiszem a többi hajózó is élvezte amikor a kikötőben gyakoroltuk. :)
Utolsó éjszaka a hajón... Feel sorry... So sorry...
Vitorlázni csudijó, reméljük jövőre is lesz rá lehetőségünk. Élmény rengeteg, kép annál is több, csak az vígasztal hogy gyönyörű a hely ahol a következő napokat töltjük...

R.

Új nap a tengeren... Kezdjük megszokni... Most már nagyon jó az idő, szükség volt a napkrémekre, igaz a víz elég hideg, de a melengető napfényben már jól esik a fürdőzés. Főleg ha azt útközben, a tenger közepén teszi az ember. Nagyon ráéreztünk a vitorlázás ízére, a fiúk már fél szavakból is megértik egymást, folyik a munka, kötelet húúúz, irányt tart... A lányok élete is nagyon nehéz, el kell dönteni mikor melyik bikinit vegyük fel, és mely faktorszámú naptejet használjuk. :)
No de komolyra fordítva a szót, már látjuk hogy a természet az úr, minden az időjárás, széljárás függvénye. Ma 5 és fél óra alatt értük el célunkat, a széljárás nem volt kedvező, és sajnos elkéstünk, mert már nem volt hely a kis sziget kikötőjében, így más lehetőséget kellett keresni, és hasonlóan a tegnapi naphoz, bólyán kellett kikötni. Ahol nincs elektromosság és vízvételezési lehetőség, ezért nagyon örültünk hogy takarékoskodtunk a vízzel. 310 litert tudtunk vételezni két napja, ebből kell mindent fedezni, mosakodni, mosogatni, öblíteni, stb.
Néhány probléma előfordul, mint pl mielőtt nem működik a sebességmérő, illetve csak néha-néha, de az alma ezt is megoldja. Vagy bedugult valami a propellerbe, ezt búvárszemüveggel a hsjó alá bújva kellett orvosolni.
Azért ma a kapitány megmutatta a térképolvasás rejtelmeit is a fiúknak, körzővel, vonalzóval, iránytűvel... Érdekes volt, mérnökagy egyből felfogta.
Ma gyönyörű helyen vagyunk, kis öbölben egy szigeten, éppen sziesztázunk, ringatózunk a vízen, hallgatjuk a kabócák és sirályok hangját, este pedig megyünk a helyi étterembe.

R.

Ma csodàs napra ébredtünk, egy felhő sem volt az égen. A szél is csillapodott, a bora talán odébbállt.
Feltöltöttük vízkészletünket, elektromos dolgainkat, és reggeli után elhagytuk a kikötőt. És kezdődött a kaland, eljöttünk egy szigetre 40 kilométernyire a tegnapi helytől. Végre felhúzhattuk a vitorlákat és teljes vitorlával hajóztunk.
Csak megemlítem hogy advancált vitorlázók iPhone-t használnak a navigálásra, nem a papír térképeket és vonalzókat használják. :)
Még delfineket is láttunk a távolban!!
Az út során Alberto oktatást tartott a legénységnek, most már mindannyian tudunk olyan csomót kötni, amivel úgy lehet fixálni valamit, vagy valakit, hogy a hurok fix marad. Pl. Ha meg kell menteni engem egy helikopterrel, szuperül rá tudom kötni magamat a kötélre úgy hogy tartson és ne fulladjak meg. Márpedig ugye bármikor előfordulhat, hogy jön a helikopter... Tehát mindenképpen hasznos dolgokat tanulunk, a kapitány pedig boldog hogy ilyen tettre kész, ügyes legénysége van.
Természetesen a fotózás sem maradhatott el, a lányok nagyon belejöttek a pózolásba. :)
Ma bólyán kötöttünk ki egy szép öbölben, a partot felfedezni dingivel mentünk. De persze előtte megünnepeltük a jó időt egy kis koktéllal, nagyon éreztük a luxust, amin még a műanyag poharak sem rontottak.
A víz igen hideg, de én (hősnő) egy szempillantás alatt a vízben voltam, amikor lefújta a szél a szalmakalapom. Legközelebb már fél óra alatt merészkedtünk a vízbe.
És a kommunikáció? Nagyon jól működik. Magyar, spanyol és angol szavak váltják egymást.
Most a vacsorát főzzük éppen, megyünk is, mert hihetetlen, de semmire nincs idő...

R.

Ilyen giccses a látvány... :)

A legénység

Sajnos meg vagyunk áldva technikával és wifivel, így mindenki a neten lóg szieszta időben. Hét végére átvesszük a spanyol szokást Albertótól, kaja után szigorúan szieszta van. :)
A tegnapi esténk szuper volt, nagyon élveztük hogy most a másik oldalon vagyunk, ugyanis eddig csak látogatóban voltunk a kikötőben, most pedig oda megyünk haza, és mások sétálgatnak bekukucskálva a hajókba. A kabinok elsőre nagyon picinek tűntek, de reggelre már óriásinak éreztük az ágyat, és persze jókat nevetgéltünk azon, hogy ha valaki ki akar onnan jönni éjszaka, amíg a másik alszik, akkor hernyóként kell az ágyból kimászni fejjel előre, hiszen felülni és megfordulni nincs hely, a fejünk van a bejáratnál, a lábunknál szűkül a szélesség és magasság.
Miután indulás előtt alig aludtunk, nyaralásunk első éjszakáján sem az alvás volt jellemző, legalábbis részemről, mert habár nagyon kényelmes volt, és kellemesen ringatóztunk, olyan szélsüvítésre ébredtem hajnali 4-kor, mintha a nyílt tengeren tépázná a szél a vitorlákat. 30 csomós szél volt, ami 54 km/órának felel meg, nagyon durva volt. Gondos kapitányunk azonban hajnalban is ellenőrzést tartott a fedélzeten.
A hőmérséklet visszaesés és a nagy szél a bora miatt van, ami éppen elért minket. Úgy tűnt, lehet hogy maradnunk kell a kikötőben 1 napot, de aztán mikor reggelit venni indultunk volna, kapitányunk közölte, elcsendesedett a szél, most van lehetőség továbbállni, így nekiindultunk.
Gyorsan köteleket fel, és már a nyílt vízen volt egy szempillantás alatt.
Útközben Alberto eligazítást tartott, milyen fontos teendők vannak a kikötésnél, hogyan kell a kötelet kiemelni a vízből, kikötni a hajót, közben a többi kötelet ide dobni, oda csomózni, és mindezt attól függően hogy honnan fúj a szél, orral állunk be vagy farral, ide futni, oda szaladni, visszalökni a többi hajót kikötésnél, stb... Szóval kemény meló ez, minden tiszteletünk a kapitányé. :) Megismertük azt is, mikor kinek van elsőbbsége, ha két vitorlás találkozik, ha egy vitorlás egy motorossal, ha innen fúj a szél, ha onnan.
Ma délután fürdőzés volt, de kissé fáztunk. Bízunk benne hogy holnap már csendesebb, és melegebb idő lesz, mit bizonyítani látszik a mai gyönyörű, lilából narancsba játszó naplemente.
Nagy várakozással nézünk az új nap elé.
Ó, majdnem elfelejtettem, este a hajó előtt port de bras órát tartottunk, nagyon hangulatos volt, az összes fiú el volt foglaltva, ki vakut tartott, ki videózott, ki fényképezett. Holnap lehet hogy már pénzt is szedünk érte? :)

R.

Kezdőőődik!!!

Sikerült elindulnunk az Adria felé. Tegnap szinte meg kellett fagyni, elővettük Ajkán a viharkabátokat, míg a szakadó esőben pakoltuk a kocsiba a Nóra és Győző cuccait. Aztán Ollárban már az eső nem esett. Reggelre már a nap is kisütött, de továbbra is hossúnadrág, széldzseki, zárt cipő a viselet, melyben nyaralni indulunk, agyrém... :) De odakint már 26 fok vár minket, és a végtelen tenger...

Annak ellenére hogy a jelmondat: "csak egy szál bikinit hoztam el az útra", sok cuccot hoztunk, tele a csomagtartó és a tetőbox is. De szerintem valami manók a felét ellopták éjszaka, mert hihetetlen, de reggel még a fél kert is befért. :) De jó is lesz este a hajón ringatózva sárgabarackot enni.

Majd jelentkezünk élményekkel, tartsatok velünk!

Sent from my iPhone