 |
|
| Splitwise, Inc. unsubscribe |
2023. június 23., péntek
Grebenar Renata is still waiting for you to join Splitwise...
2023. június 16., péntek
Grebenar Renata wants to share bills with you in “Teszt” on Splitwise!
| |
| Splitwise, Inc. unsubscribe |
2019. március 7., csütörtök
Bali 15.nap
Hazaértünk. Jó hosszú "nap" van mögöttünk, 40 órája keltünk fel, összepakolás után indultunk a Ku De Ta beach club-ba, hogy utolsó napunkat a beachen töltsük. Ez a beach club nagyon tetszett nekünik, és keretbe foglalta Seminyakban való tartozákodásunkat, mert első nap is itt voltunk, 5 percre volt gyalog a szállásunktól. Tiszta tengerpart, kevés emberrel, nagy hullámokkal, szép medence, kényelmes napágyak, finom ételek és italok. Kihasználtuk ezt az utolsó napot, és annyit barnultunk, mint ezelőtt kb a két hét alatt összesen. Ehhez persze kellett az is, hogy ezúttal a felhők csak 3 óra után érkeztek, nem délben. Így még az 50-es naptej használata mellett is jól lepirultunk.
4-kor hívtunk taxit a beachre, felvettük a csomagokat a szálláson és irány a reptér. A 10 órás Doha-ba tartó út, majd 8 órás várakozás majd 5,5 órás Budapestre tartó út legnehezebb pontja a dohai tartózkodásunk volt. De most már itthon, kissé hűvös van, tudom, ne panaszkodjunk, süt a nap és tavasz... De furcsa nagyon, hogy nem izzadok. :)
Egész véletlenül teljesen jól alakult így, hogy 5-én jöttünk el a szigetről, mert kezdetét veszi a Nyepi, a balinéz újév ünneplése. A csend napjának is hívják, ugyanis tilos
- dolgozni
- világítani
- szórakozni
- elhagyni az otthont
Ez a nap 7-ike lesz, mindez tilos reggel 6-tól következő nap reggel 6-ig, minden zárva lesz, nem lesz áram, lekapcsolják az internetet, telefonhálózatot, és tényleg nem szabad kimenni az utcára sem, mert a rendőrség begyűjt és pénzbírságot fizettet. Még a repteret is lezárják.
Azért a szállodákban egy kicsit lazább lesz a fegyelem, a miénk azt az infót írta, hogy az étterem korlátozottan elérhető lesz, és kérik, hogy zárjuk be az ajtót és húzzuk be a függönyt, hogy ne látszódjon ha tévét nézünk, vagy világítást kapcsolunk, és ne hangoskodjunk.
Az ünnep előtt már két nappal útleárások vannak, és sok üzlet egész héten zárva tart.
Szóval pont jól alakult, hogy mi még ez előtt indultunk haza, bár nyilván nem fájt volna az élet akkor sem, ha egy napot a szálláson kellett volna töltenünk, ahol amúgy is nagyon kellemesen lehetett relaxálni.
Az utolsó reggelim a gyümölcsök jegyében tetl, utoljára berendeltem a gyümölcstálat, hogy aztán hazavigyem a dinnye, papaya, sárkánygyümölcs és társai ízét. Arra gondoltam, hogy megismertetek itt veletek néhány olyan gyümölcsöt, amit Balin megkóstoltam.
- Magnosztán: az istenek gyümölcsének is nevezik. Akkora mint egy mandarin, vastag bordó héja alatt 6-8 gerezdekben elhelyezkedő lédús gyümölcs van, úgy néz ki minta fokhagyma. :) Az íze édes és kicsit savanykás is egyben, nekem ízlett. Tele van antioxidánsokkal és állítólag nagyon jótékony hatása van rákmegelőzésre.
- Rambután: a licsinek a rokona mint kinézetben, mind ízben. A nevét szőrös mivoltáról kapta, a rambután annyit jelent hogy "haj." Ez nagyon finom volt, lédús is, könnyű volt a héjat egyszerű szétpattintással leszedni.
- Sárkánygümölcs azaz pitaja: egyes oszlopkakutszok termése. Íze és állaga valahol a kiwi és a dinnye között van talán, talán némi epres beütéssel. Balin ebből olyat ettünk / ittunk, aminek a belseje is piros volt, korábban én fehéret ismertem. Sok pici apró mag van benne, mint a kiwiben. Ebből fogyasztottunk a legtöbbet, ittuk juice és koktél formájában, ettük gyümölcstálon, de ez volt az alapja sokszor a smoothy bowl-oknak is, ami sűrű smoothy beterítve friss gyümölcsökkel, magokkal, kókusszal, tálalva kókusztálban. Isteni volt. Jótékony hatása van a szív- és érrendszeri megbetegedésre, a rákra, emésztésre, magas az antioxidáns, B-vitamin, kalcium és foszfor tartalma. Szuper gyümölcs. :)
- Kígyógyümölcs, azaz szalakka: kígyóra emlékeztető héja van, az íze talán kicsit ananász jellegű, nem igazán lédús, inkább keményebb húsú gyümölcs, pont emiatt nem lett a kedvencem, hiányzik belőle nekem a folyadék.
- Jackfruit, azaz Nangka: Hasonlóan néz ki a mint a büdös szagáról ismert de állítólag nagyon finom durian, de mégis más, és sokkal-sokkal nagyobb. 10-20 méter magas fán terem, és tömege elérheti az 55 kilót, hossza a 90 cm-t, woww. Íze édes, banán-mangó-őszibarack keverékéhez hasonló az íze, ez nem is volt mindenhol, de nekem a rizsföldön az étteremben a jackfruit juice volt a kedvencem, issssteni finom volt, azóta is olyat innék. Valami currys, kókuszos kaját is ettem, amiben volt ez a gyümölcs is, az is nagyon finom volt.
- Csillaggyümölcs: ez itthon is kapható, kóstoltam már, de inkább csak koktélok díszétésre szokták használni, mert eléggé íztelen, csak jól néz ki, de ezúttal Balin igazán szerettem, nagyon finom citrusos íze volt.
- Mangó: ezt ismeri mindenki, éppen nem volt szezonja Balin, de azért valahonnan csak szereztek, sokszor ittunk mangójuice-t.
- Dinnye: erről nem kell mit mondani, csak hogy itthon is imádom, kint is imádtam, februárban dinnyét enni, és mentás-limeos dinnyejuice-t inni valami fenomenális. :)
Amit még nem említettem, az egyik a ruhák és ékszerek. Annyi ruhával és bizsuval tudtam volna hazajönni, hogy Úristen... Nagyon nehéz volt visszafogni magunkat, hogy ne ürítsük le a bankkártyánkat, néhány üzlet maga volt a földi paradicsom. :)
Kozmetikumok terén is voltak érdekességek, finom illatos cuccokkal, de vigyázni kell, mert szinte mindenbe fehérítő anyagot tesznek, mert amíg mi mindent megteszünk, hogy barnák legyünk, addig ők mindent megtesznek hogy a nagyon barna bőrüket akár csak egy árnyalattal is fehérítsék. Barbi mesélte, hogy a kozmetikában mesélt a csajoknak a szoláriumról, és nem hitték el, ott nézték vele a youtube-on, hogy ilyen létezik, és atyaég, még hallani sem hallottak róla.
Amúgy itthon beültem az autómba, elszégyelltem magam, mert Bali mindegyik taxi patyolat tiszta volt, az enyém meg hagy némi kívánni valót maga után. :)
Na puszi
2019. március 6., szerda
2019. március 4., hétfő
Bali 14. nap
Misinek reggelente házhoz jön a gyógymasszőr, lassan már helyreteszik a derekát. Az itt töltött idő alatt mi is voltunk párszor masszázson, sokkal-sokkal olcsóbb mint otthon, és általában jó is. Persze nem a strandon kell kérni az ott ajánlkozó elsődlegesen karkötőárus, másodlagosan masszőr nőknél, hanem masszázsszalonba kell menni, amiből minden sarkon van egy általában.
A szokásos isteni finom reggelink után délnek indultunk, a sziget legdélebbi részére. Először Nusa Dua (ahol lett volna a szállásunk csak az elején eljöttünk) részére mentünk, mert van ott egy Waterblow nevű hely, ahol a tengerszint felett kb 10 méter magas sziklára úgy csapódik fel a víz, hogy még afölött vagy 5 méterrel spriccel felfelé mint sok-sok szökőkút. Sajnos azonban amikor odaértünk, apály volt, alacsonyabb volt a vízszint, így nem vert fel annyira, mint számítottuk. Normál esetben odaállsz, és egyszer csak az égből hullik rád a víztömeg. :)
Szóval ezt a látnivalót nem kaptuk el igazán, de azért nagyon szép volt a környezet, de megállapítottuk, hogy jól tettük hogy átköltöztünk Seminyakba, mert gyönyörű rendezett, de nagyon nyugger ez a Nusa Dua.
Következett a Green Bowl, mely arról híres, hogy egy csendes laguna, ahol algás az óceán alja, ami apálykor kilátszódik, és zöld színben világít. Amikor odaértünk, éppen esett az eső, nem volt olyan szép, de egy kis idő múlva kisütött a nap, és akkor lehetett meglátni igazán. Nem volt olyan alacsony a víz, hogy kilátszódjanak az algás sziklák, de így is nagyon szép volt, ahogy a kristálytiszta vízben messziről lehetet látni az alját. Voltak szörfösök is, de nekik jól be kellett úszni messzire, hogy a hullámzó részre érjenek. Ide amúgy kb 100 lépcsőn kellett lemenni, majd vissza.
Ezután a Pandawa Beachre mentünk, na ez volt a két hetes nyaralás alatt az egyetlen csalódás. A víz hasonló volt a Green Bowl-hoz, szép és jó lett volna, de míg a Green Bowl teljesen csendes nomád hely volt, addig a Pandawa-n már nyugágyak, kajás és ruhás bódék mindenütt, mégpedig a helyi emberkék adták mindezt, nem pedig resort-ok, de az általános mosolygó és kedve balinéz emberekkel ellentétben itt gorombák, szemtelenek, és nagyon erőszakosak voltak az emberek. Olyan árakon akartak ránk tukmálni mindent, mint a menő szállodákban, egyfolytában zaklattak, hogy vegyél ezt, vegyél azt, nem bírta megérteni, hogy relaxálni szeretnél. Ráült a nyugágyadra, amin feküldtél, és elkezdte balinézül magyarázni, hogy masszázs, karkötő, kókusz, minden szar, és olcsó, alig lehetett őket elküldeni. Brutál erőszakosak voltak. Ráadásul megérkezett egyszer csak 10 busz kínai turistákkal, na jézusom, hát az.... Meg voltak őrülve, ezer kínai turista fotózkodott egyszerre egy tömegben. Mentőmellénnyel és úszógumival mentek be a térdig érő vízbe, nem tovább, majd még a parton a bokáig süllyedő homokban is úszógumival sétáltak. Nagyon érdekes látvány volt. És zsibongás mindenütt.
Aztán a taxi is háromszoros áron akart onnan elhozni, ez olyan hely volt, ahova csak bevihet a gojek-es de nem vehet fel ott utast, és az ott lévő helyi taxisok pedig nagyon pénzéhesek voltak. De aztán végül gojek-el jöttünk, harmadáron, korrekt sofőrrel, csak kijöttünk a területről, ahova nem mehetnek be, és máris megoldottuk a dolgot. Kulturált volt, az alkalmzás nagyon szuper, mutatja hol jár az autó, mi a rendszáma, mi a sofőr neve, mikor ér oda érted, és lehet vele közben kommunikálni chat-en, sokszor ők kezdenek el írni, hogy hello, megyek érted, gyere ki ide meg oda.
Amúgy mondtam már, hogy minden taxi brutál tiszta? Még egyetlen koszos, rendezetlen, ápolatlan autóval sem találkoztunk, mindegyik makulátlan tiszta volt. És 90%-a toyota amivel utaztunk.
Utolsó esténk a villánkban, jajjj de fog hiányozni...
De holnap még a beachen :)
A szokásos isteni finom reggelink után délnek indultunk, a sziget legdélebbi részére. Először Nusa Dua (ahol lett volna a szállásunk csak az elején eljöttünk) részére mentünk, mert van ott egy Waterblow nevű hely, ahol a tengerszint felett kb 10 méter magas sziklára úgy csapódik fel a víz, hogy még afölött vagy 5 méterrel spriccel felfelé mint sok-sok szökőkút. Sajnos azonban amikor odaértünk, apály volt, alacsonyabb volt a vízszint, így nem vert fel annyira, mint számítottuk. Normál esetben odaállsz, és egyszer csak az égből hullik rád a víztömeg. :)
Szóval ezt a látnivalót nem kaptuk el igazán, de azért nagyon szép volt a környezet, de megállapítottuk, hogy jól tettük hogy átköltöztünk Seminyakba, mert gyönyörű rendezett, de nagyon nyugger ez a Nusa Dua.
Következett a Green Bowl, mely arról híres, hogy egy csendes laguna, ahol algás az óceán alja, ami apálykor kilátszódik, és zöld színben világít. Amikor odaértünk, éppen esett az eső, nem volt olyan szép, de egy kis idő múlva kisütött a nap, és akkor lehetett meglátni igazán. Nem volt olyan alacsony a víz, hogy kilátszódjanak az algás sziklák, de így is nagyon szép volt, ahogy a kristálytiszta vízben messziről lehetet látni az alját. Voltak szörfösök is, de nekik jól be kellett úszni messzire, hogy a hullámzó részre érjenek. Ide amúgy kb 100 lépcsőn kellett lemenni, majd vissza.
Ezután a Pandawa Beachre mentünk, na ez volt a két hetes nyaralás alatt az egyetlen csalódás. A víz hasonló volt a Green Bowl-hoz, szép és jó lett volna, de míg a Green Bowl teljesen csendes nomád hely volt, addig a Pandawa-n már nyugágyak, kajás és ruhás bódék mindenütt, mégpedig a helyi emberkék adták mindezt, nem pedig resort-ok, de az általános mosolygó és kedve balinéz emberekkel ellentétben itt gorombák, szemtelenek, és nagyon erőszakosak voltak az emberek. Olyan árakon akartak ránk tukmálni mindent, mint a menő szállodákban, egyfolytában zaklattak, hogy vegyél ezt, vegyél azt, nem bírta megérteni, hogy relaxálni szeretnél. Ráült a nyugágyadra, amin feküldtél, és elkezdte balinézül magyarázni, hogy masszázs, karkötő, kókusz, minden szar, és olcsó, alig lehetett őket elküldeni. Brutál erőszakosak voltak. Ráadásul megérkezett egyszer csak 10 busz kínai turistákkal, na jézusom, hát az.... Meg voltak őrülve, ezer kínai turista fotózkodott egyszerre egy tömegben. Mentőmellénnyel és úszógumival mentek be a térdig érő vízbe, nem tovább, majd még a parton a bokáig süllyedő homokban is úszógumival sétáltak. Nagyon érdekes látvány volt. És zsibongás mindenütt.
Aztán a taxi is háromszoros áron akart onnan elhozni, ez olyan hely volt, ahova csak bevihet a gojek-es de nem vehet fel ott utast, és az ott lévő helyi taxisok pedig nagyon pénzéhesek voltak. De aztán végül gojek-el jöttünk, harmadáron, korrekt sofőrrel, csak kijöttünk a területről, ahova nem mehetnek be, és máris megoldottuk a dolgot. Kulturált volt, az alkalmzás nagyon szuper, mutatja hol jár az autó, mi a rendszáma, mi a sofőr neve, mikor ér oda érted, és lehet vele közben kommunikálni chat-en, sokszor ők kezdenek el írni, hogy hello, megyek érted, gyere ki ide meg oda.
Amúgy mondtam már, hogy minden taxi brutál tiszta? Még egyetlen koszos, rendezetlen, ápolatlan autóval sem találkoztunk, mindegyik makulátlan tiszta volt. És 90%-a toyota amivel utaztunk.
Utolsó esténk a villánkban, jajjj de fog hiányozni...
De holnap még a beachen :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)